2012. május 23., szerda
Örkény István: Groteszk és abszurd a novellákban
Élete:
Budapest, nagypolgári zsidó család
A háború alatt többször behívták katonának: zsidó származása miatt munkaszolgálat
a háború, a hadifogság élménye mély nyomot hagyott benne és művészetében is
A II. világháború után próza- és drámairodalmunk meghatározó személyisége
pályája felfelé ível, de néhány írása nem tetszik a hatalomnak, így évekig nem publikálhat
Kossuth-díj
Újszerű, groteszk látásmód jellemzi műveit
Művei:
Kisregények: Macskajáték, Tóték
Drámák: Tóték, Vérrokonok
Hagyományos értelemben vett novellák
Egypercesek novellák (megteremtője)
Örkény műveit esztétikai minőség jellemzi: a humor, a komikum; a groteszk és az abszurd
Groteszk: - megjelenítésének lényegi eszköze a szerkezet, a mü eleimeinek egymáshoz való viszonya; nevetséges és az ijesztően torz, furcsa, félelmetes egyesítése
- groteszk lehet egy figura, egy jelenség, egy helyzet
- a groteszk mélyén mindig kritika áll
Abszurd: - képtelen, lehetetlen, meghökkentően szokatlan helyzet
- mivel a XX. század is abszurd, az ember gyakran kerül abszurd helyzetbe
- Groteszk dráma
- a II. vh. és a front, ill. a hadifogság sok élményadagot adott
- Eredetileg Pókék cimmel forgatókönyv
- 14 nap alatt a Mátrában játszódik a II. világháború alatt
- Eredetileg a gyerekük, Gyula a fronton van és szabadságra hozzájuk érkezik az őrnagy; remélik ha vendégül látják a fiuknak jobb dolga lesz a fronton; tetteiket motiválja
- a tiszt furcsa szokásai, hóbortjai, szeszélyei, kívánságai teljesen felborítják a család normális életét
- Gyuri a postás nem kézbesíti a szomorú táviratokat, így nem tudják meg, hogy Gyula fiuk halott; továbbra is kiszolgálják az őrnagyot, majd a végén Tót megöli
- Fő kérdése a műnek meddig lehet elmenni a kompromisszumokban az igaz ügyért, meddig tudjuk személyiségünket feladni?
- a történet valószerűen, a realitás talaján kezdődik, de egyre több képtelen helyzet, ötlet jelentkezik, elmegy a groteszk és az abszurd felé
Mi fokozza az egész helyzet abszurditását? (logikátlan, képtelen helyzetek)
- a család nem tudja, amit az olvasó már tud: fiuk már rég halott, így a család alkalmazkodása fölösleges
- a család két nőtagja a végsőkig alkalmazkodik; a családfő lázadozik
- kénytelen elfogadni (a fiuk érdekében, felesége nyomására) pl. a megváltozott napirendet
- roggyantott térddel kénytelen járni, hogy ne érezze a vendég kis termete miatt kisebbrendűnek magát
- kénytelen leszokni az ásítás, a nyújtózkodásról, sőt elvei ellenére kénytelen beszállni az őrült dobozolásba
- a család teljesen kiszolgáltatott és megalázkodó lett
- Tóték csak akkor lélegezhetnek fel, amikor a 2 hét eltelte után az őrnagy távozik
- örömük azonban korai volt, mert az őrnagy visszajön: egy felrobbantott híd miatt nem közlekednek a szabadságos vonatok
- megint kezdődne elölről az őrült dobozolás, a szeszélyeknek való megfelelés, de Tót egy alkalmas pillanatban egy hatalmas margóvágóval 4 egyforma darabra vágja az őrnagyot
- a megalázott ember így lázad fel
Jellemek (torz jellemek)
- A kisregény középpontjában az őrnagy áll, körülötte forog az egész Tót család + vannak epizódszereplők (a plébános + a postás, akinek különösen fontos a szerepe a történetben, hiszen ő nem kézbesíti a Tót fiú haláláról értesítő sürgönyt)
Értelmezések
- Groteszk kép a háborús hátországról, a kisregény a háborús idők modellje
- Milyen probléma áll a középpontban?
A hatalom és az áldozat viszonya körvonalazódik: a zsarnok, hatalom és megalázkodó kisember viszonya
Ez a viszonyrendszer megvalósulhat, érvényesülhet:
• a történelmi szituációban (fasizmus, háború, személyi kultusz)
• szűkebb, kisebb közösségben (család, munkahely, egyéb emberi kapcsolatok)
A regény a következőkre mutat rá:
1. Az eredetileg normális gondolkodású emberek, tömegek milyen alázattal szolgálják ki a történelem agresszív erőit
2. Hogyan torzul el egy függő helyzetben, a félelem hatására az emberi jellem
3. Milyen nevetséges és szánalmas az ember, amikor feladja önmagát
4. Az elnyomott kisemberek alkalmazkodása hogyan erősíti a hatalmaskodó önkényt
Jókai Mór- Az Arany ember motívumai
Élete: - irodalmunk egyik legkiemelkedőbb és legolvasottabb regényírója
- Komáromban született
- A Tízek Társaságának a tagja
- Részt vesz az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban, a márciusi pesti események vezéralakja, majd Tardonán bujdosik
- Parlamenti képviselő
- 1904-ben ünnepelt költőként hal meg
Regényei: Az 1850-es években több olyan regényt írt, melyben a reformkor nemzeti törekvéseit, vagyis a közelmúltat ábrázolja romantikus írói eszközökkel, pl. Egy magyar nábob.
A ’60-70-es években pedig regényei a szabadságharc eszményített ábrázolását adják, illetve a magyar kapitalizmus kialakulását, pl. Az arany ember.
A modern polgári világ egyre nagyobb elidegenedéssel tölti el az írót és regényeiben legkedvesebb hősei számára a menekvést teremti meg egy- egy sziget fölrajzolásával.
Az arany ember:
A valós történten alapuló regényt az író Balatonfüreden írta csaknem 6 hét alatt. Szerkezetileg összefogott, harmonikus mű. Romantikus és realista stílusjegyek is megfigyelhetők a műben:
Romantika: Olyannak ábrázolja a világot, amilyennek lennie kellene.
Realizmus: Olyannak ábrázolja a világot, amilyen valójában.
Fő szervező elve:
Két antik eredetű mítosz az alapja: a Midász király története, melyben a királynak minden arannyá változik a kezében; Jókai többször is utal erre. A másik mítosz Polükratészt idézi, akinek rendkívüli szerencséje volt; a műben Tímárnak többször is eszébe jut, hogy hasonló a sorsa és rettegni kezd a szerencséjétől.
Időviszonylata:
Nem határozza meg konkrétan a cselekmény időpontját. A néha felbukkanó dátumok ellentmondanak egymásnak. Az 1820-as vagy 1830-as évek elején kezdődik és kb. 10 év telik el.
Motívumok:
Már a kezdő fejezetekben is megjelennek mindazok a motívumok, cselekményelemek, amelyek később felerősödve, kibontva adják a regény cselekményszövetét s így szó van valamennyi fontos szereplőről.
Komárom: a pénz világa. Jókai szülővárosa, így jól ismeri. A kapitalizmus bemutatása. Konklúzió: a pénz tönkreteszi az embereket. Előhozza mindenkiből a bűnt. Az elüzletiesedett életben a cselekvések mozgatórugója a pénz.
Senki szigete: A nagyvárosból, a civilizációból való elvágyódás jelképe, irodalmi toposz. A kapitalizmus, a haszonelvűség ellentéte. A sziget szó szerint senkié: nincsen rajta a térképen, nem tudnak róla a hatóságok. A szigeten cserekereskedelem folyik. A pénznek nincs értéke, nincsenek szabályok, törvények. A bűnbeesés előtti édenkertet mutatja be, a boldogság földje. Itt harmonikusak az emberi kapcsolatok, lakói állandóan nyugodtak. A természet részeként önmaguk lehetnek. Romantikus ábrázolásmódú: az eszményített világ képe. Rousseau nézetei jelennek meg az ábrázoláskor: az ember eredendően jó, csak a magántulajdon megjelenésével válik rosszá. Komárom felé vezető útjukon fedezik fel a Senki szigetét és lakóit. Timea és Noémi kölcsönös ellenszenve már sokat sejtetően megmutatkozik. A cica, Narcissza körül keletkezik köztük nézeteltérés.
Duna: A regény elején romantikus tájleírás a dunai tájról a romantika teljes kelléktárát felvonultatja. Sorsdöntő események színhelye: kincs megtalálása, elsüllyedt hajó
rakományából való meggazdagodás. Timár nyilvános életét elválasztja a titkos életétől.
Arany, kincs: gazdagság, bűnbeesés jelképe. Pozitív értelmezés a siker, lehetőség egy jobb élet kezdetére.
Hold: A ferde alakú hold utal a becstelenségre, csalásra, a pénzszerzési lehetőségekre. Vörös félhold: Timár Mihály végzetes botlásának szimbóluma. A haldokló Ali Csorbadzsi tört mondataiban jelentkezik első ízben a vörös hold, a vörös félhold motívuma, mely ismételten vissza- visszatér Timár életének válságos fordulóin, mint bűnre csábító jelentés vagy a lelkiismeret- furdalás szimbóluma.
Jég: a lélek jelképe a műben, Krisztyán Tódor halálakor jelenik meg. A Balaton jegének repedése a lélek kettészakadására, a kettős személyiségre utal.
Hála: A legelső találkozás a Szent Borbála fedélzetén már sejteti Timár és Timea későbbi viszonyát. A török kislány hálát érez ugyan megmentője iránt, de bensőségesebb rokonszenvet nem.
Arany ember: A vámtiszt levélében azt üzeni sógorának, Kacsuka Imre úrnak, hogy Timár arany ember.
Féltékenység: Mikor a süllyedő hajóról megmentett Tímea belép a Brazovics házba, rejtetten felsejlenek már a később oly végzetessé váló szenvedélyek: a gyűlölködés, a féltékenység.
Szerelem
A szerelem motívuma fontos a műben. A viszonzott (Mihály –Noémi) és a viszonzatlan (Mihály – Tímea, Tímea –Kacsuka hadnagy) szerelmek. Emiatt él Tímár kettős életet.
Bosszú
Gyakran a bosszú motívuma vezérli az embereket. Tímár bosszút áll Brazovicsékon, azért ahogy Tímeával bántak, és Athelie is bosszút akar állni Tímeán.
Véletlen/Szerencse
A kalandosság fontos jellemzője a regénynek, gyakran a fordulatokat a véletlen befolyásolja.
Tímár megtalálja a kincset.
Krisztyán belefullad a Balatonba.
A regény megoldása romantikus ábránd; az ember nem léphet ki a világból, nem vonulhat ki a társadalomból.
2012. március 10., szombat
Irodalom - Szophoklész: Antigóné
A dráma irodalmi műnem, mely eseménysort mond el. A szereplők jellemét, gondolatait, egymáshoz való viszonyát, az eseményeket az alakok párbeszédeiből és monológjaiból, tetteiből ismerhetjük meg. A dráma színpadra szánt alkotás.
A dráma egyik műfaja a tragédia, melynek uralkodó esztétikai minősége a tragikum.
A görög dráma kialakulása
Dionüszosz isten tiszteletére rendezett ünnepségek alkalmából jön létre. Ekkorra a dráma lett az irodalom vezető műneme a görögöknél. Több tagú kar (kórus) mondta el Dionüszosz isten élettörténetét, később kivált egy karvezető, és dialógust folytatott a karral. Majd még később 3-4 ember válik ki a karból, egymás közt folytatnak párbeszédet, de a kar továbbra is megmarad.
Jellemzői: Hármas egység elve: a valószerűség illúziójának megteremetését szolgálja. Egy helyszínen játszódik, egy nap leforgása alatt, egy szálon fut.
A görög színház:
- Félkör alakú színpad
- Hegyoldalba vájt sorok
- Szabadtéri
- Több ezer ember elfért
- Férfiak játszottak, álarcot viseltek, magasított talpú cipőket hordtak, hogy lehessen őket látni
- A „színpad” keskeny
- A színészek keveset mozogtak, inkább vitatkoztak
- A közönség szabadon véleményt nyilváníthatott
Görög drámaírók: a „tragikus triász”
A görög drámaírás 3 vezéralakja Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész.
Antigoné
Szophoklész (kr. e. 496-406) korában érte el a görög tragédiaköltészet fejlődésének tetőpontját. Több, mint 120 darabot írt, versenyeken győzelmeket aratott. 7 drámája maradt ránk. Az Antigoné a thébai mondakörhöz kapcsolódik.
A dráma sugallata: a sors, a végzet elől nem lehet elmenekülni, ezt bizonyítja Oidipusz király tragikus élettörténete.
A dráma alapvető konfliktusa
- Antigoné és Kreón szembenállása
- Antigoné: az emberség és a lelkiismeret parancsát, az istenek íratlan törvényeit képviseli, hogy a halottakat el kell temetni
- Kreón: az ember által hozott törvényt képviseli, amely zsarnoki törvény, és szembeáll az istenek törvényével. Nem engedi a halott Polüneikész eltemetését.
Konfliktusok a drámában
Antigoné ↔ Kreón
↓ ↓
testvére, Iszméné(nem követi Antigonét,fél, Haimón, Teirásziász (jós)
nem mer szembeszállni Kreón parancsával)
Szerkezete:
1. Expozíció: az alapszituáció ebből derül ki? Antigoné és Iszméné vitája, jellemük közti különbségek. Már itt megismerjük a történetet
2. Bonyodalom: Antigoné szembeszegül Kreón parancsával és eltemeti halott testvérét, Polüneikészt. Kreón és Antigoné személyében két egymással ellentétes állásfoglalás ütközik.
3. A cselekmény kibontakozása: Haimon megjelenése a színen, apjával való vitája, ekkor még van remény a békés megoldásra.
4. Tetőpont: Kreón és Teirásziász találkozása. Teirásziász megmondja, hogy több ember halálához fog vezetni a törvény vissza nem vonása
5. Megoldás, végkifejlet: Az értékek pusztulása: Kreón visszavonja parancsát, ám a sziklabörtönbe zárt Antigoné öngyilkos lesz, majd Haimón is követi példáját. Haimón anyja is megöli magát. Kreón büntetése: lelkileg összeroppan. Az ő törvénye borította fel az eddig megszokott erkölcsi világrendet, és Antigoné hivatott arra, hogy ezt a felborult világrendet helyreállítsa.
Szereplők
Kreón: a zsarnokság, az önkényuralom megtestesítője. Hiúsága, gátlástalansága és önzése taszítja környezetét, de saját magát is katasztrófába sodorja. Az isteni törvények semmibe vétele okozza bukását.
Antigoné: kemény, akaraterős, férfias jellem, egy eszme megtestesítője. A lelkiismeretének engedelmeskedik, nem keres kibúvót, és nem ismer megalkuvást. A többiek is elismerik igazát, de nem követik példáját, mert nem elég bátrak hozzá. Tragikus hős, halála megrendítő, de hősiessége, áldozatvállalása példamutató. Nem igazi hús-vér ember, hanem egy eszme megtestesítője. Antigoné azért hős, mert nem hajlandó az embertelenséget elfogadni, és az életét is feláldozza a felborult erkölcsi világrend helyreállításáért. Antigoné azt teszi meg, amit a többi ember is szeretne, csak nem meri vállalni a következményeket.
Haimón: Kreón fia, Antigoné vőlegénye, nem csak szerelemből áll ki Antigoné mellett, hanem mert ő maga sem ért egyet apja parancsával.
Teirásziász: előre látja a jövőt, tudja, hogy a zsarnoki törvénye több ember életét követeli, de Kreón neki sem akar hinni és engedni.
A dráma egyik műfaja a tragédia, melynek uralkodó esztétikai minősége a tragikum.
A görög dráma kialakulása
Dionüszosz isten tiszteletére rendezett ünnepségek alkalmából jön létre. Ekkorra a dráma lett az irodalom vezető műneme a görögöknél. Több tagú kar (kórus) mondta el Dionüszosz isten élettörténetét, később kivált egy karvezető, és dialógust folytatott a karral. Majd még később 3-4 ember válik ki a karból, egymás közt folytatnak párbeszédet, de a kar továbbra is megmarad.
Jellemzői: Hármas egység elve: a valószerűség illúziójának megteremetését szolgálja. Egy helyszínen játszódik, egy nap leforgása alatt, egy szálon fut.
A görög színház:
- Félkör alakú színpad
- Hegyoldalba vájt sorok
- Szabadtéri
- Több ezer ember elfért
- Férfiak játszottak, álarcot viseltek, magasított talpú cipőket hordtak, hogy lehessen őket látni
- A „színpad” keskeny
- A színészek keveset mozogtak, inkább vitatkoztak
- A közönség szabadon véleményt nyilváníthatott
Görög drámaírók: a „tragikus triász”
A görög drámaírás 3 vezéralakja Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész.
Antigoné
Szophoklész (kr. e. 496-406) korában érte el a görög tragédiaköltészet fejlődésének tetőpontját. Több, mint 120 darabot írt, versenyeken győzelmeket aratott. 7 drámája maradt ránk. Az Antigoné a thébai mondakörhöz kapcsolódik.
A dráma sugallata: a sors, a végzet elől nem lehet elmenekülni, ezt bizonyítja Oidipusz király tragikus élettörténete.
A dráma alapvető konfliktusa
- Antigoné és Kreón szembenállása
- Antigoné: az emberség és a lelkiismeret parancsát, az istenek íratlan törvényeit képviseli, hogy a halottakat el kell temetni
- Kreón: az ember által hozott törvényt képviseli, amely zsarnoki törvény, és szembeáll az istenek törvényével. Nem engedi a halott Polüneikész eltemetését.
Konfliktusok a drámában
Antigoné ↔ Kreón
↓ ↓
testvére, Iszméné(nem követi Antigonét,fél, Haimón, Teirásziász (jós)
nem mer szembeszállni Kreón parancsával)
Szerkezete:
1. Expozíció: az alapszituáció ebből derül ki? Antigoné és Iszméné vitája, jellemük közti különbségek. Már itt megismerjük a történetet
2. Bonyodalom: Antigoné szembeszegül Kreón parancsával és eltemeti halott testvérét, Polüneikészt. Kreón és Antigoné személyében két egymással ellentétes állásfoglalás ütközik.
3. A cselekmény kibontakozása: Haimon megjelenése a színen, apjával való vitája, ekkor még van remény a békés megoldásra.
4. Tetőpont: Kreón és Teirásziász találkozása. Teirásziász megmondja, hogy több ember halálához fog vezetni a törvény vissza nem vonása
5. Megoldás, végkifejlet: Az értékek pusztulása: Kreón visszavonja parancsát, ám a sziklabörtönbe zárt Antigoné öngyilkos lesz, majd Haimón is követi példáját. Haimón anyja is megöli magát. Kreón büntetése: lelkileg összeroppan. Az ő törvénye borította fel az eddig megszokott erkölcsi világrendet, és Antigoné hivatott arra, hogy ezt a felborult világrendet helyreállítsa.
Szereplők
Kreón: a zsarnokság, az önkényuralom megtestesítője. Hiúsága, gátlástalansága és önzése taszítja környezetét, de saját magát is katasztrófába sodorja. Az isteni törvények semmibe vétele okozza bukását.
Antigoné: kemény, akaraterős, férfias jellem, egy eszme megtestesítője. A lelkiismeretének engedelmeskedik, nem keres kibúvót, és nem ismer megalkuvást. A többiek is elismerik igazát, de nem követik példáját, mert nem elég bátrak hozzá. Tragikus hős, halála megrendítő, de hősiessége, áldozatvállalása példamutató. Nem igazi hús-vér ember, hanem egy eszme megtestesítője. Antigoné azért hős, mert nem hajlandó az embertelenséget elfogadni, és az életét is feláldozza a felborult erkölcsi világrend helyreállításáért. Antigoné azt teszi meg, amit a többi ember is szeretne, csak nem meri vállalni a következményeket.
Haimón: Kreón fia, Antigoné vőlegénye, nem csak szerelemből áll ki Antigoné mellett, hanem mert ő maga sem ért egyet apja parancsával.
Teirásziász: előre látja a jövőt, tudja, hogy a zsarnoki törvénye több ember életét követeli, de Kreón neki sem akar hinni és engedni.
Irodalom - Puskin : Anyegin
Puskin élete:
Alekszandr Puskin (1799 -1837)
Bjelinszkij, a XIX. század orosz irodalmi vezéregyénisége “az orosz élet enciklopédiájának” nevezi az Anyegint. Szava szent. A mű szerzője, Puskin már kevésbé.
Élete vérbeli romantikuséhoz híven rendkívül kalandos, fordulatokban gazdag. Főnemesi család sarja, anyai dédapja egy kis etióp fejedelemség ura volt, mint túsz került Konstantinápolyba, majd Oroszországba.Puskin nem mindennapi temperamentumot örökölt a déditől. Szülei nem sokat törődnek vele: francia nevelők közt nő fel – akárcsak regényhőse, Anyegin (“Először egy Madame nevelte, / Majd egy Monsieur kezébe jut”).
Nem is csoda hát, ha rövidesen bohém válik belőle. Bohém, akit a hölgyeken és szalonokon túl a politika is csábítgat. Természete szerint szabadgondolkodó, s mint ilyen nem túl szívesen látott vendég a cári Oroszországban. Hamarosan “ki is tessékelik” hazájából: büntetése száműzetés a dekabrista mozgalombeli részvételéért. Hat év kaukázusi és krími utazgatás után a cár visszarendeli őt Moszkvába. A felcsillanó remény azonban meglehetősen hiú. Rendőri megfigyelés alatt tartják: maga a cár cenzúrázza Puskin verseit, Szerb Antal szerint “nem sokkal több intelligenciával, mint a hivatásos cenzorok”.
Önpusztító életvitelét a kudarc-élmény, hogy nem válhatott az orosz irodalom szervezőjévé, csak fokozza. Ebbe a “háztartásba” csöppen bele felesége, Natalja Nyikolajevna Goncsarova, az alig 18 éves “ünnepelt udvari szépség” (Szerb), akiről azonban kiderül: nem a családi béke letéteményese.
Puskin méltatlan hivatalnoki munkát végez, hogy újdonsült asszonyának megszokott életszínvonalát biztosítsa. A becsvágyó asszony becsületét védi akkor is, amikor párbajba keveredik egy francia kalandorral. Halálos sebet kap, nyomában azonban felröppen a kósza hír: talán a cár keze is szennyes…
Az orosz romantika kialakulásának társadalmi háttere:
feudális viszonyok, cári önkény →elégedetlenség, lázadás a politikai-társadalmi elégedetlenség kifejezése - az erőteljes cári elnyomás miatt - az irodalomban összpontosul → az irodalmi élet fellendüléséhez vezet a XIX. század első felének kiemelkedő orosz költője, írója, drámaírója a romantika legjelesebb képviselője, és egyben az orosz realizmus elindítója is az irodalmi és a beszélt nyelv egyesítésével kialakította az orosz irodalmi nyelvet.
1823-1830 között keletkezett műfaja verses regény a verses regény nem pusztán versbe szedett történet, lényeges szerepük van benne a lírai elemeknek, az író személyes érzelmeinek, véleményének; a líra és az epika elválaszthatatlanul fonódik össze. A verses regényben írói célja a mindennapi emberek életének a bemutatása volt. Puskin a XIX. századi orosz nemesség üres, céltalan életét mutatja be Anyegin sorsán keresztül: „a XIX. századi orosz élet enciklopédiája” ez a mű az orosz nemes tipikus alakja Anyegin, a „felesleges ember”, akinek az élete értelmetlen, kiúttalan. Puskin végigvezeti hősét korának jellegzetes orosz nemesi életútján: Anyegin kezdetben a városi gazdag aranyifjak életét éli (társasági élet, bálok, színház, mulatozás, udvarlás), de megcsömörlik mindettől, majd nagybátyja halála után vidékre utazik, és lelkesen reformgazdálkodásba kezd → a vidéki nemesi életforma is unalmas számára.
Anyegin jelleme: csalódott, az élettől megcsömörlött, világfájdalommal teli ember. Magára erőlteti a byroni világfájdalmat, mélabút, a közönyt, és a sorstól rámért boldogtalanság pózában tetszeleg, ezért utasítja el élete megváltásának nagy lehetőségét, Tatjána szerelmét. Közönye és cinizmusa viszi gyilkosságba is: megöli legjobb barátját, Lenszkijt. Bolyong a világban, és miután leveti a magára erőltetett maszkot, rádöbben, mi lehetett volna az élete értelme: Tatjana szerelme, amely azonban már visszahozhatatlan, Tatjana férjnél van, és bár szereti Anyegint, nem lesz hűtlen a férjéhez. Anyegin jobb sorsra érdemes, de cselekvésre képtelen, kiábrándult és kallódó ember, nem találja a helyét az életben. Anyeginnel az egyéniség, az önkeresés igénye jelenik meg az orosz irodalomban. A főhős sorsa nem egyedüli sors a XIX. századi orosz társadalomban: a nemesség jelentős része szemben állt I. Miklós cár korának bürokrata világával, és egyéni útjait kereste, de nem talált határozott életcélt. Lenszkij, a szépség mámorában élő költő sem jut el az értelmes léthez: tragikus halála az álmodozás, a fantázialét életképtelenségét bizonyítja; az ilyen romantikus típus nem képes az életben maradásra. Tatjana a XIX. század eszményi nőalakja, tiszta lelkű, mély érzésű, ártatlan, nyíltszívű, erősen kötődik a természethez, hisz ideáljaiban, és erkölcsi nemessége a szerepet játszó. Anyegin fölé emeli a mű értéke: a romantika formanyelvén íródott, de a romantikus életstílus kritikája, ez az életvitel vezet a szereplők tragikus sorsához → boldogtalanság, céltalanság, meghasonlottság; a valósághű ábrázolásmód a realizmus megjelenését mutatja az orosz irodalomban.
Puskin - Anyegin elemzése:
Anyégin “az orosz élet enciklopédiája” Verses regény – líra és epika együtt Két főhőse a lírai fõhõs Puskin maga. A címszereplõ az epikus főhős byroni jellem, kettejük viszonya: régi barátok (vitáztak, álmodoztak); életfelfogásuk részben hasonló; szánják az illúziókban élõ rajongókat. Nem azonosak, azonban: Anyegin unatkozó, “felesleges”, nincs érzéke a költészethez. Puskin tevékeny, alkotó, akkor boldog, ha alkot Szerkezeti sajátosságok: töredékesség, elvarratlan cselekményszálak.
“In medias res”, ill. kétszeri cselekménykezdés, lírai kitérõk (pl. a pétervári bál leírásakor),késleltetés (a málnaszedõ lányok éneke, Anyegin és Tatjana találkozása elõtt) hangsúlyozott irodalmiság, ellentmondások (Ki õrzi Tatjana levelét? Mennyire “orosz” Tatjana?), befejezetlenség. Jellemző esztétikai minőség az irónia. Legnagyobb értéke az atmoszféra realizmus.
Jellegzetes romantikus részletek (pl. Tatjana álma, Tatjana levele Tatjana) introvertált, érzékeny, költõi lélek, merengő, őszinte, nyílt, tiszta, hűséges, életében csak egyszer szerelmes; gesztusa – mellyel levelében feltárja érzéseit és kezdeményez – váratlan és bátor tett; miután szembesül ábrándos emberképe hamisságával, megtanul a társadalomban élni. Lenszkij tiszta szívû, naivan ártatlan, romantikus álmodozó, emberismerete felszínes, nem képes kellõ valóságismeretet szerezni; félreismeri szerelmét, a felszínes Olgát. Puskin ironikusan szemléli Lenszkij naivitását Lenszkij szerelme, Olga: felszínes, szimpla, egyetlen célja a férjszerzés. Az orosz elmaradottság bírálata. Közvetve Anyegin sorsán keresztül. Közvetlenül a pétervári társaság rajza, a korabeli ifjúság idegenmajmolása, a közízlés felszínessége, a vidék tespedtsége, a modernnek az elutasítása. A szerző jelenléte: mint elbeszélő, s mint szereplő (Anyégin barátja, s nála van Tatjana levele is), néhány kitérő: életrajzi vonatkozás. Versforma: Anyegin-strófa: AbAb CCdd EffE gg. Operát Csajkovszkij írt belõle.
Alekszandr Puskin (1799 -1837)
Bjelinszkij, a XIX. század orosz irodalmi vezéregyénisége “az orosz élet enciklopédiájának” nevezi az Anyegint. Szava szent. A mű szerzője, Puskin már kevésbé.
Élete vérbeli romantikuséhoz híven rendkívül kalandos, fordulatokban gazdag. Főnemesi család sarja, anyai dédapja egy kis etióp fejedelemség ura volt, mint túsz került Konstantinápolyba, majd Oroszországba.Puskin nem mindennapi temperamentumot örökölt a déditől. Szülei nem sokat törődnek vele: francia nevelők közt nő fel – akárcsak regényhőse, Anyegin (“Először egy Madame nevelte, / Majd egy Monsieur kezébe jut”).
Nem is csoda hát, ha rövidesen bohém válik belőle. Bohém, akit a hölgyeken és szalonokon túl a politika is csábítgat. Természete szerint szabadgondolkodó, s mint ilyen nem túl szívesen látott vendég a cári Oroszországban. Hamarosan “ki is tessékelik” hazájából: büntetése száműzetés a dekabrista mozgalombeli részvételéért. Hat év kaukázusi és krími utazgatás után a cár visszarendeli őt Moszkvába. A felcsillanó remény azonban meglehetősen hiú. Rendőri megfigyelés alatt tartják: maga a cár cenzúrázza Puskin verseit, Szerb Antal szerint “nem sokkal több intelligenciával, mint a hivatásos cenzorok”.
Önpusztító életvitelét a kudarc-élmény, hogy nem válhatott az orosz irodalom szervezőjévé, csak fokozza. Ebbe a “háztartásba” csöppen bele felesége, Natalja Nyikolajevna Goncsarova, az alig 18 éves “ünnepelt udvari szépség” (Szerb), akiről azonban kiderül: nem a családi béke letéteményese.
Puskin méltatlan hivatalnoki munkát végez, hogy újdonsült asszonyának megszokott életszínvonalát biztosítsa. A becsvágyó asszony becsületét védi akkor is, amikor párbajba keveredik egy francia kalandorral. Halálos sebet kap, nyomában azonban felröppen a kósza hír: talán a cár keze is szennyes…
Az orosz romantika kialakulásának társadalmi háttere:
feudális viszonyok, cári önkény →elégedetlenség, lázadás a politikai-társadalmi elégedetlenség kifejezése - az erőteljes cári elnyomás miatt - az irodalomban összpontosul → az irodalmi élet fellendüléséhez vezet a XIX. század első felének kiemelkedő orosz költője, írója, drámaírója a romantika legjelesebb képviselője, és egyben az orosz realizmus elindítója is az irodalmi és a beszélt nyelv egyesítésével kialakította az orosz irodalmi nyelvet.
1823-1830 között keletkezett műfaja verses regény a verses regény nem pusztán versbe szedett történet, lényeges szerepük van benne a lírai elemeknek, az író személyes érzelmeinek, véleményének; a líra és az epika elválaszthatatlanul fonódik össze. A verses regényben írói célja a mindennapi emberek életének a bemutatása volt. Puskin a XIX. századi orosz nemesség üres, céltalan életét mutatja be Anyegin sorsán keresztül: „a XIX. századi orosz élet enciklopédiája” ez a mű az orosz nemes tipikus alakja Anyegin, a „felesleges ember”, akinek az élete értelmetlen, kiúttalan. Puskin végigvezeti hősét korának jellegzetes orosz nemesi életútján: Anyegin kezdetben a városi gazdag aranyifjak életét éli (társasági élet, bálok, színház, mulatozás, udvarlás), de megcsömörlik mindettől, majd nagybátyja halála után vidékre utazik, és lelkesen reformgazdálkodásba kezd → a vidéki nemesi életforma is unalmas számára.
Anyegin jelleme: csalódott, az élettől megcsömörlött, világfájdalommal teli ember. Magára erőlteti a byroni világfájdalmat, mélabút, a közönyt, és a sorstól rámért boldogtalanság pózában tetszeleg, ezért utasítja el élete megváltásának nagy lehetőségét, Tatjána szerelmét. Közönye és cinizmusa viszi gyilkosságba is: megöli legjobb barátját, Lenszkijt. Bolyong a világban, és miután leveti a magára erőltetett maszkot, rádöbben, mi lehetett volna az élete értelme: Tatjana szerelme, amely azonban már visszahozhatatlan, Tatjana férjnél van, és bár szereti Anyegint, nem lesz hűtlen a férjéhez. Anyegin jobb sorsra érdemes, de cselekvésre képtelen, kiábrándult és kallódó ember, nem találja a helyét az életben. Anyeginnel az egyéniség, az önkeresés igénye jelenik meg az orosz irodalomban. A főhős sorsa nem egyedüli sors a XIX. századi orosz társadalomban: a nemesség jelentős része szemben állt I. Miklós cár korának bürokrata világával, és egyéni útjait kereste, de nem talált határozott életcélt. Lenszkij, a szépség mámorában élő költő sem jut el az értelmes léthez: tragikus halála az álmodozás, a fantázialét életképtelenségét bizonyítja; az ilyen romantikus típus nem képes az életben maradásra. Tatjana a XIX. század eszményi nőalakja, tiszta lelkű, mély érzésű, ártatlan, nyíltszívű, erősen kötődik a természethez, hisz ideáljaiban, és erkölcsi nemessége a szerepet játszó. Anyegin fölé emeli a mű értéke: a romantika formanyelvén íródott, de a romantikus életstílus kritikája, ez az életvitel vezet a szereplők tragikus sorsához → boldogtalanság, céltalanság, meghasonlottság; a valósághű ábrázolásmód a realizmus megjelenését mutatja az orosz irodalomban.
Puskin - Anyegin elemzése:
Anyégin “az orosz élet enciklopédiája” Verses regény – líra és epika együtt Két főhőse a lírai fõhõs Puskin maga. A címszereplõ az epikus főhős byroni jellem, kettejük viszonya: régi barátok (vitáztak, álmodoztak); életfelfogásuk részben hasonló; szánják az illúziókban élõ rajongókat. Nem azonosak, azonban: Anyegin unatkozó, “felesleges”, nincs érzéke a költészethez. Puskin tevékeny, alkotó, akkor boldog, ha alkot Szerkezeti sajátosságok: töredékesség, elvarratlan cselekményszálak.
“In medias res”, ill. kétszeri cselekménykezdés, lírai kitérõk (pl. a pétervári bál leírásakor),késleltetés (a málnaszedõ lányok éneke, Anyegin és Tatjana találkozása elõtt) hangsúlyozott irodalmiság, ellentmondások (Ki õrzi Tatjana levelét? Mennyire “orosz” Tatjana?), befejezetlenség. Jellemző esztétikai minőség az irónia. Legnagyobb értéke az atmoszféra realizmus.
Jellegzetes romantikus részletek (pl. Tatjana álma, Tatjana levele Tatjana) introvertált, érzékeny, költõi lélek, merengő, őszinte, nyílt, tiszta, hűséges, életében csak egyszer szerelmes; gesztusa – mellyel levelében feltárja érzéseit és kezdeményez – váratlan és bátor tett; miután szembesül ábrándos emberképe hamisságával, megtanul a társadalomban élni. Lenszkij tiszta szívû, naivan ártatlan, romantikus álmodozó, emberismerete felszínes, nem képes kellõ valóságismeretet szerezni; félreismeri szerelmét, a felszínes Olgát. Puskin ironikusan szemléli Lenszkij naivitását Lenszkij szerelme, Olga: felszínes, szimpla, egyetlen célja a férjszerzés. Az orosz elmaradottság bírálata. Közvetve Anyegin sorsán keresztül. Közvetlenül a pétervári társaság rajza, a korabeli ifjúság idegenmajmolása, a közízlés felszínessége, a vidék tespedtsége, a modernnek az elutasítása. A szerző jelenléte: mint elbeszélő, s mint szereplő (Anyégin barátja, s nála van Tatjana levele is), néhány kitérő: életrajzi vonatkozás. Versforma: Anyegin-strófa: AbAb CCdd EffE gg. Operát Csajkovszkij írt belõle.
Irodalom - Örkény István és a groteszk
A groteszk látásmód megjelenése Örkény István egyperceseiben
Örkény István a magyar irodalomban leginkább egyperces novellái és groteszk látásmódja miatt vált híressé. Ez a kisepikai műfaj az, amelyben az író a leginkább ki tudta fejezni gondolatait, véleményét. Viszont ahhoz, hogy megértsük, a groteszk miért is vált Örkény legkedveltebb kifejező eszközévé, ahhoz meg kell vizsgálnunk az író életrajzának egyes mozzanatait.
Biztonságosnak tetsző lépések után váratlan hasra esések, indokolatlan sikerek után még indokolatlanabb bukások, lázas munkalendületek után évtizedes értelmetlen elhallgattatás, majd váratlan felívelés, művészi dicsőség jellemzik a hatvanhét évre terjedő életutat.
1912-ben Budapesten született, jómódú polgárcsalád fiaként. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, és beiratkozott a műegyetem vegyészmérnöki karára, ahol 1934-ben kapott diplomát. 1937-ben kapcsolatba került a Szép Szó körével. Első jelentős novelláját a Szép Szóban József Attila közölte: a Tengertánc groteszk jövendölés a náci őrületről. Az írás fölkeltette a hatóság figyelmét is: Örkénynek 1938-ban külföldre kellett utaznia. Apja Londonba küldi. 1940-ben, a kirobbanó világháború hírére hazatért. Első kötetén (Tengertánc, 1941) a modern európai áramlatok hatása érződik. 1942 áprilisában vonultatták be katonának, májusban indult a doni frontra. 1943-ban hadifogságba esett. Csak 1946 karácsonyán térhetett haza. A háború, majd a hadifogság szenvedéseit, megpróbáltatásait dokumentarista prózában (Lágerek népe, 1947), és drámában (Voronyezs, 1947) is megörökítette. Az 1940-es években prózája a realista, társadalomábrázoló irodalomeszményhez közelített. Később már az 1956-os forradalomban való részvétele miatt nem publikálhatott. Az 1956 utáni publikációs tilalmát megtörő első kötete (Jeruzsálem hercegnője) az irodalmi élet szenzációja lett; egy új, többfelé nyitó írói korszak kezdetét jelezte. Helyet kaptak benne régebbi, realista szemléletű, de átdolgozott írások mellett ironikus társadalmi szatírák és groteszk életképek, valamint az Egyperces novellák első ciklusa.
A rövid írások archetipikus léthelyzetekben mutatják be a huszadik század emberének problémáit, konfliktusait; elsősorban az elidegenedést, egyén és történelem viszonyát. Örkény élettapasztalatai hatására és a problémák kifejezésére használta tehát a groteszket. De vizsgáljuk meg pontosan, mit is jelent ez a szó.
A groteszk összetett esztétikai minőség elnevezése, melyben a fenséges, a félelmetes és a torz elemek a mulatságos, nevetséges, vagy akár bájos vonásokkal bizarr módon ötvöződnek, s így hatásuk egyszerre komikus és borzongató. A groteszk szóval eredetileg a XVI. században a római barlangokban feltárt rendkívül szokatlan mintázatú, antik eredetű festményeket illették. A komikum körébe tartozó fogalom, csak míg a komikus műveknek a komikus hiba, képzavar csupán egyetlen, nem központi összetevője, addig a groteszkben ez kiemelt jelentőségű, záráskor a képzavar feloldatlan marad, s olykor világszemléleti jelentéssel is bírhat. Egyes műveknek csak egy részére jellemző a groteszk hangnem, míg más műveknek az alaphangját adja. Minthogy a groteszk mű egy diszharmonikus, sarkaiból kifordult világot tár az olvasó szeme elé, így a groteszket leginkább az átmeneti és válságos korok alkotói érzik magukhoz közelállónak, kifejezhetik vele legmélyebb, legsúlyosabb mondanivalójukat, s azt is, hogy a legbizonyosabbnak látszó dolgok léte mennyire esetleges. A világ elbírhatatlan ellentmondásait, a kimondhatatlant jelenítik meg, így világszemléletet is jelent a groteszk. Az előre megtervezett dolgok automatizmusát leplezik le, rámutatnak a kommunikáció képtelenségére is. Emellett olyan állapotot jelenít meg, melynek mind a gondolati, mind pedig a képi világára jellemző, hogy minden fordítva történik, mint a valóságban. Egy művet groteszkké nem a felhasznált elemek, hanem ezek társítása, szerkezetbe foglalása tesz. Ezek egy világot alkotnak, melyben minden lehetséges; reális és irreális elvesztik jelentésüket, egymásba folynak, a valóság rendjét mindenestül felforgatják. Mindezt egy mindenre kiterjedő, kozmikus csalódás ihleti, amikor is a művész tökéletesen hamisnak találja, elveti a fennálló értékrendszert, de helyébe nem tud egy másikat állítani. Az irodalmon belül gyakran él vele a dráma és az epika, a lírában viszont nagyon ritka
Örkény az Arról, hogy mi is a groteszk c. művében szemléletesen ábrázolja a groteszkséget, annak mibenlétét. Ha fejjel lefelé nézzük a világot, akkor a megszokott dolgok is újként hatnak, minden szokatlan színben tűnik fel; a valóság és annak törvényszerűségei bomlanak meg ebben az állapotban.
A Ballada a költészet hatalmáról központi helyet foglal el Örkény István egyperces novellái között, mondhatnánk azt is, hogy az író ars poeticája fogalmazódik meg benne. Ars poetica abban az értelemben, hogy magáról a művészet hatalmáról, megrendítő, sorsformáló erejéről szól a rövid történet. S az általános érvényű igazságon túl Örkény saját művészi hitvallásának példázata is e mű, mely szerint az író a közlés minimumával, egy egyperces novellával is el tudja érni azt a művészi hatást, melyet a történetben szereplő költő képes elérni azzal a bizonyos négy verssorral. Már maga a cím tartalmazza a mű alapgondolatát: azonnal tudhatjuk, hogy a költészet, a művészet értékéről fog szólni az író. De miért éppen ballada? Első ránézésre nem az, hiszen nem versben, hanem prózában íródott. Csak a művet végigolvasva fogjuk látni, hogy e formai kötöttségtől eltekintve valóban magán viseli a balladák legfőbb jellemzőit: bár ez is kisepikai mű, azaz története, cselekménye van, nyelvi tömörítettsége és hangvétele miatt lírai jellegű, szerkezete pedig drámai. A ballada műfajára jellemző az elhallgatás, a kihagyásos szerkesztés. Egynémely részletre itt is homály borul: nem ismerhetjük meg azt a négy verssort, mely központi motívuma a történetnek. Emellett bizonytalan a fülkének a körúttól a Margitszigetig megtett útja - "egyesek látták bemenni egy könyvesboltba, de lehet, hogy összetévesztették valaki mással" -; s azt sem tudhatjuk, hogy éjszaka mi történt a romoknál. A történet hétköznapi jelenetek leírásával indul. Így mutatja be az író e novella főhősének, egy telefonfülkének a mindennapjait. Drámai fordulópont következik a fülke életében: egy nyári délutánon a fülkébe belép a költő. Ez a rövid párbeszédes rész kiindulópontja lesz a fülke további sorsának. A költő, aki felolvassa a számunkra ismeretlen négy sort, a művészetet, az igazi értékeket képviseli. Ezzel szemben a szerkesztő célja a tömegigény kielégítése talmi értékekkel, a szenzáció, az alkalmi siker kell neki. Ezért egy verstől is azt várja, hogy mulatságos, nevettető és igénytelen legyen. Eddig a történet hihető elemekből épül fel. A következő részben egy abszurd mozzanat lép be a cselekménybe: a fülke életre kel. Ez a rész a fülke és a járókelők, az arra haladó átlagemberek között kibontakozó konfliktust mutatja be. A sokaságból kiemelt egyes embereken keresztül az író a tömegember egy-egy jellegzetes vonását ábrázolja: a virágos hölgy egész megjelenése közönségességet áraszt, az aktatáskás férfi tipikus nyárspolgár, az odacsoportosuló emberek szenzációéhesek, pletykálkodva nem a dolgok valódi okait, indítékait keresik, s ezzel szinte a szerkesztő magatartását igazolják. Az emberként viselkedő fülkére a valós világ ugyanazon szabályai vonatkoznak, melyek az emberekre. Azon, hogy kirakatok előtt nézelődik, betér ide-oda, senki nem ütközik meg. A fülke emberi érzései nyilatkoznak meg bolyongás során is. A szépség iránti érzékenysége marasztalja egy darabig a virágüzlet előtt, a kultúra iránti igény vezeti a könyvesboltba, s a mámort keresi, amikor betér az italboltba, hogy felhajtson egy kupica rumot. Végül a fülke a legemberibb érzésnek is részese lehet: szerelmes lesz. A befejező rész a fülkének a városból, a szennyezett emberi társadalomból való kivonulását beszéli el. Jellegzetesen balladai zárlat: a műben kibontakozó problémák, érzések feloldatlanok maradnak. A fülke rálelt az élet egy fontos értékére, de ezáltal egyből társtalan lett, számkivetett az emberi társadalomból, mert nincs, aki megértse, ugyanis az emberek többsége érzéketlen a valódi, emberi értékek iránt. A fülke élménye mindazonáltal nem egy múló, hanem egy maradandó hatású benyomás, kivonulása és elmagányosodása örök érvényű magatartás. Vigaszt csak az nyújthat, hogy időnként felkeresi egy-egy ember: néha mindenkinek szüksége van rá, hogy kilépjen a hétköznapok szürkeségéből. "A készülék azonban nem ad vonalat. Ehelyett négy verssor szólal meg a telefonkagylóban, olyan halkan, mintha hangfogós hegedűn... A bedobott pénzt a készülék nem adja vissza, de emiatt még senki sem tett panaszt."
Hogylétemről
- Jó napot.
- Jó napot.
- Hogy van?
- Köszönöm, jól.
- És az egészsége hogy szolgál?
- Nincs okom panaszra.
- De minek húzza azt a kötelet maga után?
- Kötelet? – kérdem hátrapillantva. – Azok a beleim.
Az írónak nincs szüksége 30 szónál többre, és egy mindennapi beszélgetésből a groteszk humor iskolapéldáját faragja. Az eszköz az, hogy nap mint nap gépiesen elismételt párbeszéd tartalmatlanságára világít rá azzal, hogy egy bél-kilógás sem zökkenti ki az egymásra valójában nem figyelő feleket.
Örkény István a magyar irodalomban leginkább egyperces novellái és groteszk látásmódja miatt vált híressé. Ez a kisepikai műfaj az, amelyben az író a leginkább ki tudta fejezni gondolatait, véleményét. Viszont ahhoz, hogy megértsük, a groteszk miért is vált Örkény legkedveltebb kifejező eszközévé, ahhoz meg kell vizsgálnunk az író életrajzának egyes mozzanatait.
Biztonságosnak tetsző lépések után váratlan hasra esések, indokolatlan sikerek után még indokolatlanabb bukások, lázas munkalendületek után évtizedes értelmetlen elhallgattatás, majd váratlan felívelés, művészi dicsőség jellemzik a hatvanhét évre terjedő életutat.
1912-ben Budapesten született, jómódú polgárcsalád fiaként. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, és beiratkozott a műegyetem vegyészmérnöki karára, ahol 1934-ben kapott diplomát. 1937-ben kapcsolatba került a Szép Szó körével. Első jelentős novelláját a Szép Szóban József Attila közölte: a Tengertánc groteszk jövendölés a náci őrületről. Az írás fölkeltette a hatóság figyelmét is: Örkénynek 1938-ban külföldre kellett utaznia. Apja Londonba küldi. 1940-ben, a kirobbanó világháború hírére hazatért. Első kötetén (Tengertánc, 1941) a modern európai áramlatok hatása érződik. 1942 áprilisában vonultatták be katonának, májusban indult a doni frontra. 1943-ban hadifogságba esett. Csak 1946 karácsonyán térhetett haza. A háború, majd a hadifogság szenvedéseit, megpróbáltatásait dokumentarista prózában (Lágerek népe, 1947), és drámában (Voronyezs, 1947) is megörökítette. Az 1940-es években prózája a realista, társadalomábrázoló irodalomeszményhez közelített. Később már az 1956-os forradalomban való részvétele miatt nem publikálhatott. Az 1956 utáni publikációs tilalmát megtörő első kötete (Jeruzsálem hercegnője) az irodalmi élet szenzációja lett; egy új, többfelé nyitó írói korszak kezdetét jelezte. Helyet kaptak benne régebbi, realista szemléletű, de átdolgozott írások mellett ironikus társadalmi szatírák és groteszk életképek, valamint az Egyperces novellák első ciklusa.
A rövid írások archetipikus léthelyzetekben mutatják be a huszadik század emberének problémáit, konfliktusait; elsősorban az elidegenedést, egyén és történelem viszonyát. Örkény élettapasztalatai hatására és a problémák kifejezésére használta tehát a groteszket. De vizsgáljuk meg pontosan, mit is jelent ez a szó.
A groteszk összetett esztétikai minőség elnevezése, melyben a fenséges, a félelmetes és a torz elemek a mulatságos, nevetséges, vagy akár bájos vonásokkal bizarr módon ötvöződnek, s így hatásuk egyszerre komikus és borzongató. A groteszk szóval eredetileg a XVI. században a római barlangokban feltárt rendkívül szokatlan mintázatú, antik eredetű festményeket illették. A komikum körébe tartozó fogalom, csak míg a komikus műveknek a komikus hiba, képzavar csupán egyetlen, nem központi összetevője, addig a groteszkben ez kiemelt jelentőségű, záráskor a képzavar feloldatlan marad, s olykor világszemléleti jelentéssel is bírhat. Egyes műveknek csak egy részére jellemző a groteszk hangnem, míg más műveknek az alaphangját adja. Minthogy a groteszk mű egy diszharmonikus, sarkaiból kifordult világot tár az olvasó szeme elé, így a groteszket leginkább az átmeneti és válságos korok alkotói érzik magukhoz közelállónak, kifejezhetik vele legmélyebb, legsúlyosabb mondanivalójukat, s azt is, hogy a legbizonyosabbnak látszó dolgok léte mennyire esetleges. A világ elbírhatatlan ellentmondásait, a kimondhatatlant jelenítik meg, így világszemléletet is jelent a groteszk. Az előre megtervezett dolgok automatizmusát leplezik le, rámutatnak a kommunikáció képtelenségére is. Emellett olyan állapotot jelenít meg, melynek mind a gondolati, mind pedig a képi világára jellemző, hogy minden fordítva történik, mint a valóságban. Egy művet groteszkké nem a felhasznált elemek, hanem ezek társítása, szerkezetbe foglalása tesz. Ezek egy világot alkotnak, melyben minden lehetséges; reális és irreális elvesztik jelentésüket, egymásba folynak, a valóság rendjét mindenestül felforgatják. Mindezt egy mindenre kiterjedő, kozmikus csalódás ihleti, amikor is a művész tökéletesen hamisnak találja, elveti a fennálló értékrendszert, de helyébe nem tud egy másikat állítani. Az irodalmon belül gyakran él vele a dráma és az epika, a lírában viszont nagyon ritka
Örkény az Arról, hogy mi is a groteszk c. művében szemléletesen ábrázolja a groteszkséget, annak mibenlétét. Ha fejjel lefelé nézzük a világot, akkor a megszokott dolgok is újként hatnak, minden szokatlan színben tűnik fel; a valóság és annak törvényszerűségei bomlanak meg ebben az állapotban.
A Ballada a költészet hatalmáról központi helyet foglal el Örkény István egyperces novellái között, mondhatnánk azt is, hogy az író ars poeticája fogalmazódik meg benne. Ars poetica abban az értelemben, hogy magáról a művészet hatalmáról, megrendítő, sorsformáló erejéről szól a rövid történet. S az általános érvényű igazságon túl Örkény saját művészi hitvallásának példázata is e mű, mely szerint az író a közlés minimumával, egy egyperces novellával is el tudja érni azt a művészi hatást, melyet a történetben szereplő költő képes elérni azzal a bizonyos négy verssorral. Már maga a cím tartalmazza a mű alapgondolatát: azonnal tudhatjuk, hogy a költészet, a művészet értékéről fog szólni az író. De miért éppen ballada? Első ránézésre nem az, hiszen nem versben, hanem prózában íródott. Csak a művet végigolvasva fogjuk látni, hogy e formai kötöttségtől eltekintve valóban magán viseli a balladák legfőbb jellemzőit: bár ez is kisepikai mű, azaz története, cselekménye van, nyelvi tömörítettsége és hangvétele miatt lírai jellegű, szerkezete pedig drámai. A ballada műfajára jellemző az elhallgatás, a kihagyásos szerkesztés. Egynémely részletre itt is homály borul: nem ismerhetjük meg azt a négy verssort, mely központi motívuma a történetnek. Emellett bizonytalan a fülkének a körúttól a Margitszigetig megtett útja - "egyesek látták bemenni egy könyvesboltba, de lehet, hogy összetévesztették valaki mással" -; s azt sem tudhatjuk, hogy éjszaka mi történt a romoknál. A történet hétköznapi jelenetek leírásával indul. Így mutatja be az író e novella főhősének, egy telefonfülkének a mindennapjait. Drámai fordulópont következik a fülke életében: egy nyári délutánon a fülkébe belép a költő. Ez a rövid párbeszédes rész kiindulópontja lesz a fülke további sorsának. A költő, aki felolvassa a számunkra ismeretlen négy sort, a művészetet, az igazi értékeket képviseli. Ezzel szemben a szerkesztő célja a tömegigény kielégítése talmi értékekkel, a szenzáció, az alkalmi siker kell neki. Ezért egy verstől is azt várja, hogy mulatságos, nevettető és igénytelen legyen. Eddig a történet hihető elemekből épül fel. A következő részben egy abszurd mozzanat lép be a cselekménybe: a fülke életre kel. Ez a rész a fülke és a járókelők, az arra haladó átlagemberek között kibontakozó konfliktust mutatja be. A sokaságból kiemelt egyes embereken keresztül az író a tömegember egy-egy jellegzetes vonását ábrázolja: a virágos hölgy egész megjelenése közönségességet áraszt, az aktatáskás férfi tipikus nyárspolgár, az odacsoportosuló emberek szenzációéhesek, pletykálkodva nem a dolgok valódi okait, indítékait keresik, s ezzel szinte a szerkesztő magatartását igazolják. Az emberként viselkedő fülkére a valós világ ugyanazon szabályai vonatkoznak, melyek az emberekre. Azon, hogy kirakatok előtt nézelődik, betér ide-oda, senki nem ütközik meg. A fülke emberi érzései nyilatkoznak meg bolyongás során is. A szépség iránti érzékenysége marasztalja egy darabig a virágüzlet előtt, a kultúra iránti igény vezeti a könyvesboltba, s a mámort keresi, amikor betér az italboltba, hogy felhajtson egy kupica rumot. Végül a fülke a legemberibb érzésnek is részese lehet: szerelmes lesz. A befejező rész a fülkének a városból, a szennyezett emberi társadalomból való kivonulását beszéli el. Jellegzetesen balladai zárlat: a műben kibontakozó problémák, érzések feloldatlanok maradnak. A fülke rálelt az élet egy fontos értékére, de ezáltal egyből társtalan lett, számkivetett az emberi társadalomból, mert nincs, aki megértse, ugyanis az emberek többsége érzéketlen a valódi, emberi értékek iránt. A fülke élménye mindazonáltal nem egy múló, hanem egy maradandó hatású benyomás, kivonulása és elmagányosodása örök érvényű magatartás. Vigaszt csak az nyújthat, hogy időnként felkeresi egy-egy ember: néha mindenkinek szüksége van rá, hogy kilépjen a hétköznapok szürkeségéből. "A készülék azonban nem ad vonalat. Ehelyett négy verssor szólal meg a telefonkagylóban, olyan halkan, mintha hangfogós hegedűn... A bedobott pénzt a készülék nem adja vissza, de emiatt még senki sem tett panaszt."
Hogylétemről
- Jó napot.
- Jó napot.
- Hogy van?
- Köszönöm, jól.
- És az egészsége hogy szolgál?
- Nincs okom panaszra.
- De minek húzza azt a kötelet maga után?
- Kötelet? – kérdem hátrapillantva. – Azok a beleim.
Az írónak nincs szüksége 30 szónál többre, és egy mindennapi beszélgetésből a groteszk humor iskolapéldáját faragja. Az eszköz az, hogy nap mint nap gépiesen elismételt párbeszéd tartalmatlanságára világít rá azzal, hogy egy bél-kilógás sem zökkenti ki az egymásra valójában nem figyelő feleket.
Irodalom - Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
Zrínyi Miklós (1620-1664):
A magyar barokk kiemelkedő alakja, nemzeti irodalmunk egyik büszkesége. Politikus és hadvezér volt, a literatúrával csak mellékesen, a törökkel való csaták szünetében foglalkozott. Hadvezéri sikereire, török ellen harcaira volt elsősorban büszke, hírnevét mégis írói művészete örökítette meg igazán.
1620-ban Csáktornyán született, Horvátország, arisztokrata családba. Apja végrendeletében fiai gyámja a király. Nevelőjük Pázmány Péter, jezsuita neveltetés, tanulmányaik: Bécs, Nagyszombat. Itáliai utazás, járt a pápánál is. Házassága: Draskovich Mária Eusébia, második felesége: Löbl Mária Zsófia. Katonáskodott: 30 éves háború, I. Rákóczi György elleni hadjárat, sziléziai háború a svédek ellen, 1664-ben téli hadjárat (szentgotthárdi győzelem, vasvári béke..). Célkitűzései: nemzeti hadsereg létrehozása, szervezkedett a Habsburgok ellen. Ezután „váratlanul” Csáktornyán egy vadkan megölte.
Művei:
• Tábori kis tracta: katonai kézikönyv rész (nem készült el teljesen)
• Vitéz hadnagy: több száz rövidebb-hosszabb elmélkedés gyűjteménye, tartalma: ideális hadvezér személye
• Mátyás király életéről való elmélkedés: nemzeti uralkodó típusát mutatja be, példa a független, erős, centralizált magyar állam kiépítésére
• Az török áfium ellen való orvosság: szenvedélyes hangú röpirat, változatos hangnem, logikus felépítés, téma: az állandó nemzeti hadsereg megteremtése mellett érvel
Barokk vonások a Szigeti veszedelemben
1, Nyelvi, stiláris gazdagság
2, Monumentalitás, mely a műfajválasztás tekintetében is megfigyelhető. Az eposz nagy terjedelmű, rengeteg szereplőt és nagyszabású hősöket vonultat fel. Lényeges, hogy a költő a várvédelmet nemcsak a török-magyar, hanem a török s az egész keresztény Európa világméretű eseményeként ábrázolta. Hosszú, tekervényes körmondatai, részletező hasonlatai is a barokk monumentalitást bizonyítják. Csataleírásban is a méretek felnagyítását alkalmazza (török sereg félelmetes ereje, nagysága, a magyarok erkölcsi fölénye stb.)
3, Mivel a barokk az ellenreformáció stílusa, a vallásos érzület is kimutatható a Szigeti veszedelemben. Az initiatio Christi, Krisztus megváltásának jelenetét ismétli meg. Zrínyit, a nemzeti hőst, Krisztus katonájaként mutatja be, vele imádkozás közben találkozunk a 2. énekben: “Zrínyi egy hajnalban, az mint volt szokása, | Valamikor hajnalnak volt hasadása, | Az szent feszület előtt térden áll vala, | S így kezde könyörgeni az ű szent szája”. A költő csodás elemeket előszeretettel alkalmaz – pld. az ima után a kereszt meghallgatja Zrínyi szavait: “Ím az te könyörgésedet meghallgattam, | Az te buzgó szüvedet mind általláttam.”. A mű végén az angyali légió elűzi a pokolbeli lelkeket és a hősök lelkét a mennybe szállítja.
4, Politikai szándéka: mozgósítás a török ellen. Zrínyi e művében fogalmazza meg felismerését, hogy a magyarság nem számíthat segítségre, saját erejéből, nemzeti összefogással képes megszabadulni a török seregektől.
5, Szándékos illúziókeltés jellemzi, a csodás elemeket hihetővé teszi, valószerűvé váltja: a vereséget győzelemként mutatja be (paradoxon elem): a védősereget győztesként tünteti fel a várat elfoglaló ellenséggel szemben, de a történelmet nem hamisítja meg.
6, Festői látásmódjával nemcsak az illúziókeltést, hanem a monumentalitást is szolgálja. Pld. a szultán külső jellemzése: fantáziát tágító (idézni könyv 28/ 36-37), érzelmeket fakasztó képekkel jellemez s a tényanyagok reális adagolásával szoktatja hozzá a valószerűtlen elfogadásához.
7, Különböző műfaji elemeket kever:
Lírai: elmélkedések, dalszerű betét, pld. a 3. énekben: Szkender bég és Rézmán kávézik közben egy fiú lantozik. Lírai reflexió: pld. 12. ének Cumillea halála, Delimán őrjöngése. Könyv. 155.
Epikai: leíró jellegű részletek, elbeszélések, seregjellemzések. Könyv. 20.
Drámai: párbeszédes jelenetek, dialógusok – 3. ének eleje – konfliktushelyzetek pld. Deli Vid és Delimán párbajának során
Kulcshelyzetekben szónoklatokat alkalmaz, így a retorikus hangnemet jeleníti meg, pld. Zrínyi buzdító beszéde az eskütétel előtt könyv 57. 5. ének.
8, Mivel a barokk nem az értelemre, hanem az érzelemre akar hatni, festői képeket, túldíszített jelzőket használ – basa jellemzése (könyv 28.). Sokoldalúan hangulatteremtő, hangulatfestő kifejezésekkel jellemzi hőseit, érzéki hatású metaforákat, pompázó jelzőket és bizarr akusztikájú verselési formákat alkalmaz – basa külső és belső jellemzése (könyv 28.).
9, Ellentétek, kontrasztok és párhuzamok fedezhetők fel a jellemzésekben: a török tábor megosztottsága, egymást pusztító ellenségeskedése ellentétben áll a magyarok egységével, önfeláldozó hitvesi szeretetével. A pokol-menny ellentéte a mű elején és végén.
10, Tudatos szerkesztettsége, a számmisztika jellemzi. Zrínyi tudatosságára vall, hogy az eposz 15 éneke összesen 1566 strófából áll: utalás a szigetvári ostrom évére.
Szigeti veszedelem:
Műfaj: nemzeti műeposz. Keletkezés: 1645-46. Megjelenése: 1651, Bécs, egy kötetben: Adriai tengernek Syrenaia. Szigeti veszedelem (=Zrinyiász). Feszületre: óda, vallásos számvetés. Peroráció: zárás, életcéljának rövid összegzése
Cím értelmezése: szirén = költő.
Téma: Szigetvár 1566-os ostroma (dédnagyapja emlékének állít emléket)
Alapkoncepció: a magyarság múltbeli sikerei Isten ajándékai, de a magyarok hálátlanok voltak, bűnbe estek, így Isten büntetése a török támadás. Isten kilátásban helyezi a büntetés feloldását is, ha megtérnek a magyarok. Az óriási török létszámmal szemben a szigeti védőseregben igen kiváló erények testesülnek meg, ezért a magyarság pártjára vonja Istent.
Barokk eposz jellemzői:
Megtartja a naiv eposz jellemzőit (saját korának mutat példát egy múltbeli történelmi eseménnyel) és az eposzi kellékeket.
Keresztény hit jegyébe született: pl. a múzsa az invokációban Szűz Mária (a középkori himnuszok stílusában könyörög hozzá)
Mű célja: ideálteremtés: dédapja a halált a kereszténység védelméért vállalta a kereszténység, Krisztus nevében, nem a világi javak vezérelték a várvédőket, hanem az erkölcsi tisztaság (Athleta Christi = Krisztus katonája)
Háborújuk szent háború → haláluk a vértanúság rangjára emelkedik, így megvalósítja a költő a keresztény hit egyik legfontosabb etikai célját, Krisztus követését (Imitatio Christi)
Nemzeti bűn és bűnhődés gondolatát veti fel (lásd: alapkoncepció)
Angyalok szerepeltetése (pl. Mihály arkangyal leszáll a pokolba és Szulimánt a magyarok ellen szítja; a végén Gábriel vezetésével angyali légió viszi lelküket a mennyországba)
Idealizált eszménykép: a várvédők szilárd egységet alkotnak, erényeik a vitézi hősiesség, tisztaság, kitűnő vezér áll a sereg élén (ellentét a török sereggel)
Megdicsőült keresztény vértanú: legveszedelmesebb ellenségtől szabadította meg az országot és a kereszténységet
Szerkezet:
1-6. ének:
Ostrom előzménye, előkészítés célja: el akarja hitetni az olvasóval, hogy a török tábor ereje csupán nagyságában van, ezzel szemben a magyar erkölcsileg, a hadvezérek és a katonák kapcsolatát tekintve felette áll
1. ének: Eposz eszmei megalapozása. Ábrázolja és bírálja a magyarországi viszonyokat. Szulejmán elindul → ellenség nagyságának hangsúlyozása, hangoztatja, hogy a török tábor ereje nem a vezérekben, hanem a tömeg erejében rejlik. Tartalmaz 3 eposzi kelléket: invokáció, porpozíció, enumeráció. Zrínyi lelkesítő beszéde.
2. ének: Hadsereg felszerelésének bemutatása: kitűnő fegyverzet → fokozza az ellenség nagyságát, de a helyzet nem reménytelen, ha a magyarok megtérnek: Isten akkor megbocsát.
Szulejmán: méltóság, okos, vitézség, kegyetlen zsarnok, önző dicsvágy, embertelen magány. Zrínyi: hazaszeretet, erkölcsi fölény, bátor, leleményes, jó katonai képesség, tudatos, elszánt, felelősségérzet, egy eszmei ország eszmei vezetője.
Törökök: óriási tömeg, nagy katonai felkészültség, de csak a zsákmányszerzés és a zsarnoki kényszer tartja őket össze.
Magyarok: kis létszám, bátorság, bajtársiasság, kiemelkedő katonai képességek → követendő példaképek, emberi vonások → hitelesség alátámasztása.
3. ének: Siklósi csata: előkészíti a valódi csatát. Megismerjük alaposabban a két sereget csatában.
Hangsúlyozza a várvédők elszántságát és győzelembe vetett hitét. Öli a törököket → kiegyenlítődés, török önbizalmának csökkentése. Bemutatja a török hibákat: ellenség lebecsülése, éberség hiánya, elbizakodottság.
4. ének: Seregszemle a siklósi győzelem után, török pánik, Zrínyi készülődik.
5. ének: Magyar seregszemle (enumeráció). Zrínyi elbúcsúzik fiától.
6. ének: Megérkezik a török előhad. Almás-pataknál magyar győzelem.
7-13. ének:
Ostrom leírása, fő cél: magyarok és törökök különböző értékrendjének bemutatása.
7. ének: Megérkezik a teljes török had. Farkasics meghal, Demirhám ás Deli Vid párbaja.
8. ének: A török vezér bemutatása.
9. ének: Jurasics és Radivoj halála.
10. ének: Szerkezeti tetőpont, ostromének, Zrínyi hősiességének leírása.
11. ének: Legjobb törökök bemutatása: Rusztán és Delimán jó barátok, de Rusztán feleségét (Cumilla) Delimán is szereti → széthúzás
másodszor is összecsap Demirhám és Deli Vid: Deli Vid megöli Demirhámot.
12. ének: Delimán és Cumilla tragikus szerelme: megszöknek, de Cumilla meghal, Delimán visszamegy meghalni.
13. ének: Borbála és Deli Vid szerelme: Deli Videt elfogják, Borbála beöltözik töröknek és visszaszerzi.
14-15. ének:
Történelmi valóság → vereség
14. ének: Barokk eposz összes jellemzője megtalálható benne. Csodás elemek felvonultatása.
15. ének: A törökök tervezik a visszavonulást, amikor elfogják a várvédők postagalambját, amiből kiderül, hogy már nem tudják tovább védeni a várat, ezért kirohannak. Fizikai halál, de erkölcsi győzelem.
Verselés: magyaros: ütemhangsúlyos, négyütemű 12-es sorok, bokorrím.
Befejezés: Fizikailag elbuknak a magyarok (történelmi tény), de erkölcsileg győzelmet aratnak.
Keverednek a reális és irreális elemek: életszeretet, halálfélelem, hazaszeretet, szerelem – mesebeli bátorság, óriási erő, végzetszerűség. Az egész művön végigvonuló alapeszme újra felerősödik: önfeláldozás a hazáért, egyéni hősiesség, Imitatio Christi.
Mondanivaló: Saját korának szóló figyelmeztető felhívás: erkölcsi fölénnyel, vitézséggel megmenthető az ország, ki lehet űzni a törököt; konkrét utalás a jelen és jövő feladataira.
A magyar barokk kiemelkedő alakja, nemzeti irodalmunk egyik büszkesége. Politikus és hadvezér volt, a literatúrával csak mellékesen, a törökkel való csaták szünetében foglalkozott. Hadvezéri sikereire, török ellen harcaira volt elsősorban büszke, hírnevét mégis írói művészete örökítette meg igazán.
1620-ban Csáktornyán született, Horvátország, arisztokrata családba. Apja végrendeletében fiai gyámja a király. Nevelőjük Pázmány Péter, jezsuita neveltetés, tanulmányaik: Bécs, Nagyszombat. Itáliai utazás, járt a pápánál is. Házassága: Draskovich Mária Eusébia, második felesége: Löbl Mária Zsófia. Katonáskodott: 30 éves háború, I. Rákóczi György elleni hadjárat, sziléziai háború a svédek ellen, 1664-ben téli hadjárat (szentgotthárdi győzelem, vasvári béke..). Célkitűzései: nemzeti hadsereg létrehozása, szervezkedett a Habsburgok ellen. Ezután „váratlanul” Csáktornyán egy vadkan megölte.
Művei:
• Tábori kis tracta: katonai kézikönyv rész (nem készült el teljesen)
• Vitéz hadnagy: több száz rövidebb-hosszabb elmélkedés gyűjteménye, tartalma: ideális hadvezér személye
• Mátyás király életéről való elmélkedés: nemzeti uralkodó típusát mutatja be, példa a független, erős, centralizált magyar állam kiépítésére
• Az török áfium ellen való orvosság: szenvedélyes hangú röpirat, változatos hangnem, logikus felépítés, téma: az állandó nemzeti hadsereg megteremtése mellett érvel
Barokk vonások a Szigeti veszedelemben
1, Nyelvi, stiláris gazdagság
2, Monumentalitás, mely a műfajválasztás tekintetében is megfigyelhető. Az eposz nagy terjedelmű, rengeteg szereplőt és nagyszabású hősöket vonultat fel. Lényeges, hogy a költő a várvédelmet nemcsak a török-magyar, hanem a török s az egész keresztény Európa világméretű eseményeként ábrázolta. Hosszú, tekervényes körmondatai, részletező hasonlatai is a barokk monumentalitást bizonyítják. Csataleírásban is a méretek felnagyítását alkalmazza (török sereg félelmetes ereje, nagysága, a magyarok erkölcsi fölénye stb.)
3, Mivel a barokk az ellenreformáció stílusa, a vallásos érzület is kimutatható a Szigeti veszedelemben. Az initiatio Christi, Krisztus megváltásának jelenetét ismétli meg. Zrínyit, a nemzeti hőst, Krisztus katonájaként mutatja be, vele imádkozás közben találkozunk a 2. énekben: “Zrínyi egy hajnalban, az mint volt szokása, | Valamikor hajnalnak volt hasadása, | Az szent feszület előtt térden áll vala, | S így kezde könyörgeni az ű szent szája”. A költő csodás elemeket előszeretettel alkalmaz – pld. az ima után a kereszt meghallgatja Zrínyi szavait: “Ím az te könyörgésedet meghallgattam, | Az te buzgó szüvedet mind általláttam.”. A mű végén az angyali légió elűzi a pokolbeli lelkeket és a hősök lelkét a mennybe szállítja.
4, Politikai szándéka: mozgósítás a török ellen. Zrínyi e művében fogalmazza meg felismerését, hogy a magyarság nem számíthat segítségre, saját erejéből, nemzeti összefogással képes megszabadulni a török seregektől.
5, Szándékos illúziókeltés jellemzi, a csodás elemeket hihetővé teszi, valószerűvé váltja: a vereséget győzelemként mutatja be (paradoxon elem): a védősereget győztesként tünteti fel a várat elfoglaló ellenséggel szemben, de a történelmet nem hamisítja meg.
6, Festői látásmódjával nemcsak az illúziókeltést, hanem a monumentalitást is szolgálja. Pld. a szultán külső jellemzése: fantáziát tágító (idézni könyv 28/ 36-37), érzelmeket fakasztó képekkel jellemez s a tényanyagok reális adagolásával szoktatja hozzá a valószerűtlen elfogadásához.
7, Különböző műfaji elemeket kever:
Lírai: elmélkedések, dalszerű betét, pld. a 3. énekben: Szkender bég és Rézmán kávézik közben egy fiú lantozik. Lírai reflexió: pld. 12. ének Cumillea halála, Delimán őrjöngése. Könyv. 155.
Epikai: leíró jellegű részletek, elbeszélések, seregjellemzések. Könyv. 20.
Drámai: párbeszédes jelenetek, dialógusok – 3. ének eleje – konfliktushelyzetek pld. Deli Vid és Delimán párbajának során
Kulcshelyzetekben szónoklatokat alkalmaz, így a retorikus hangnemet jeleníti meg, pld. Zrínyi buzdító beszéde az eskütétel előtt könyv 57. 5. ének.
8, Mivel a barokk nem az értelemre, hanem az érzelemre akar hatni, festői képeket, túldíszített jelzőket használ – basa jellemzése (könyv 28.). Sokoldalúan hangulatteremtő, hangulatfestő kifejezésekkel jellemzi hőseit, érzéki hatású metaforákat, pompázó jelzőket és bizarr akusztikájú verselési formákat alkalmaz – basa külső és belső jellemzése (könyv 28.).
9, Ellentétek, kontrasztok és párhuzamok fedezhetők fel a jellemzésekben: a török tábor megosztottsága, egymást pusztító ellenségeskedése ellentétben áll a magyarok egységével, önfeláldozó hitvesi szeretetével. A pokol-menny ellentéte a mű elején és végén.
10, Tudatos szerkesztettsége, a számmisztika jellemzi. Zrínyi tudatosságára vall, hogy az eposz 15 éneke összesen 1566 strófából áll: utalás a szigetvári ostrom évére.
Szigeti veszedelem:
Műfaj: nemzeti műeposz. Keletkezés: 1645-46. Megjelenése: 1651, Bécs, egy kötetben: Adriai tengernek Syrenaia. Szigeti veszedelem (=Zrinyiász). Feszületre: óda, vallásos számvetés. Peroráció: zárás, életcéljának rövid összegzése
Cím értelmezése: szirén = költő.
Téma: Szigetvár 1566-os ostroma (dédnagyapja emlékének állít emléket)
Alapkoncepció: a magyarság múltbeli sikerei Isten ajándékai, de a magyarok hálátlanok voltak, bűnbe estek, így Isten büntetése a török támadás. Isten kilátásban helyezi a büntetés feloldását is, ha megtérnek a magyarok. Az óriási török létszámmal szemben a szigeti védőseregben igen kiváló erények testesülnek meg, ezért a magyarság pártjára vonja Istent.
Barokk eposz jellemzői:
Megtartja a naiv eposz jellemzőit (saját korának mutat példát egy múltbeli történelmi eseménnyel) és az eposzi kellékeket.
Keresztény hit jegyébe született: pl. a múzsa az invokációban Szűz Mária (a középkori himnuszok stílusában könyörög hozzá)
Mű célja: ideálteremtés: dédapja a halált a kereszténység védelméért vállalta a kereszténység, Krisztus nevében, nem a világi javak vezérelték a várvédőket, hanem az erkölcsi tisztaság (Athleta Christi = Krisztus katonája)
Háborújuk szent háború → haláluk a vértanúság rangjára emelkedik, így megvalósítja a költő a keresztény hit egyik legfontosabb etikai célját, Krisztus követését (Imitatio Christi)
Nemzeti bűn és bűnhődés gondolatát veti fel (lásd: alapkoncepció)
Angyalok szerepeltetése (pl. Mihály arkangyal leszáll a pokolba és Szulimánt a magyarok ellen szítja; a végén Gábriel vezetésével angyali légió viszi lelküket a mennyországba)
Idealizált eszménykép: a várvédők szilárd egységet alkotnak, erényeik a vitézi hősiesség, tisztaság, kitűnő vezér áll a sereg élén (ellentét a török sereggel)
Megdicsőült keresztény vértanú: legveszedelmesebb ellenségtől szabadította meg az országot és a kereszténységet
Szerkezet:
1-6. ének:
Ostrom előzménye, előkészítés célja: el akarja hitetni az olvasóval, hogy a török tábor ereje csupán nagyságában van, ezzel szemben a magyar erkölcsileg, a hadvezérek és a katonák kapcsolatát tekintve felette áll
1. ének: Eposz eszmei megalapozása. Ábrázolja és bírálja a magyarországi viszonyokat. Szulejmán elindul → ellenség nagyságának hangsúlyozása, hangoztatja, hogy a török tábor ereje nem a vezérekben, hanem a tömeg erejében rejlik. Tartalmaz 3 eposzi kelléket: invokáció, porpozíció, enumeráció. Zrínyi lelkesítő beszéde.
2. ének: Hadsereg felszerelésének bemutatása: kitűnő fegyverzet → fokozza az ellenség nagyságát, de a helyzet nem reménytelen, ha a magyarok megtérnek: Isten akkor megbocsát.
Szulejmán: méltóság, okos, vitézség, kegyetlen zsarnok, önző dicsvágy, embertelen magány. Zrínyi: hazaszeretet, erkölcsi fölény, bátor, leleményes, jó katonai képesség, tudatos, elszánt, felelősségérzet, egy eszmei ország eszmei vezetője.
Törökök: óriási tömeg, nagy katonai felkészültség, de csak a zsákmányszerzés és a zsarnoki kényszer tartja őket össze.
Magyarok: kis létszám, bátorság, bajtársiasság, kiemelkedő katonai képességek → követendő példaképek, emberi vonások → hitelesség alátámasztása.
3. ének: Siklósi csata: előkészíti a valódi csatát. Megismerjük alaposabban a két sereget csatában.
Hangsúlyozza a várvédők elszántságát és győzelembe vetett hitét. Öli a törököket → kiegyenlítődés, török önbizalmának csökkentése. Bemutatja a török hibákat: ellenség lebecsülése, éberség hiánya, elbizakodottság.
4. ének: Seregszemle a siklósi győzelem után, török pánik, Zrínyi készülődik.
5. ének: Magyar seregszemle (enumeráció). Zrínyi elbúcsúzik fiától.
6. ének: Megérkezik a török előhad. Almás-pataknál magyar győzelem.
7-13. ének:
Ostrom leírása, fő cél: magyarok és törökök különböző értékrendjének bemutatása.
7. ének: Megérkezik a teljes török had. Farkasics meghal, Demirhám ás Deli Vid párbaja.
8. ének: A török vezér bemutatása.
9. ének: Jurasics és Radivoj halála.
10. ének: Szerkezeti tetőpont, ostromének, Zrínyi hősiességének leírása.
11. ének: Legjobb törökök bemutatása: Rusztán és Delimán jó barátok, de Rusztán feleségét (Cumilla) Delimán is szereti → széthúzás
másodszor is összecsap Demirhám és Deli Vid: Deli Vid megöli Demirhámot.
12. ének: Delimán és Cumilla tragikus szerelme: megszöknek, de Cumilla meghal, Delimán visszamegy meghalni.
13. ének: Borbála és Deli Vid szerelme: Deli Videt elfogják, Borbála beöltözik töröknek és visszaszerzi.
14-15. ének:
Történelmi valóság → vereség
14. ének: Barokk eposz összes jellemzője megtalálható benne. Csodás elemek felvonultatása.
15. ének: A törökök tervezik a visszavonulást, amikor elfogják a várvédők postagalambját, amiből kiderül, hogy már nem tudják tovább védeni a várat, ezért kirohannak. Fizikai halál, de erkölcsi győzelem.
Verselés: magyaros: ütemhangsúlyos, négyütemű 12-es sorok, bokorrím.
Befejezés: Fizikailag elbuknak a magyarok (történelmi tény), de erkölcsileg győzelmet aratnak.
Keverednek a reális és irreális elemek: életszeretet, halálfélelem, hazaszeretet, szerelem – mesebeli bátorság, óriási erő, végzetszerűség. Az egész művön végigvonuló alapeszme újra felerősödik: önfeláldozás a hazáért, egyéni hősiesség, Imitatio Christi.
Mondanivaló: Saját korának szóló figyelmeztető felhívás: erkölcsi fölénnyel, vitézséggel megmenthető az ország, ki lehet űzni a törököt; konkrét utalás a jelen és jövő feladataira.
Irodalom - Mikszáth Kálmán novellisztikája
Élete:
1847-ben született a Nógrád megyei Szklabonyán. Selmecbányán töltött diákévek után, jogász lett Pesten. Esküdt lett Balassagyarmaton Mauks Mátyás szolgabíró mellett. 1873 nyarán megnősült Mauks Ilonával. Dickenset ismeri meg általa, ezzel a romantika és a realizmus keverékét. A kiegyezést követő csalódás nemcsak közéleti válsághoz vezetett. Nem sikeres író.
1878-ban újságíróként Szegedre került. Szerették, megbecsülték. Innen kezdve jobb a dolga.
Itt egy egészen másfajta paraszti világ nyílik meg el a misztikummal töltött, babonás, naiv nógrádi faluval szemben ez a paraszti élet ridegebb, keményebb. 1881-ben visszatért Pestre először egy népszerű hetilap, az Ország-Világ segédszerkesztője lett.
81 augusztusában megjelent a Tót atyafiak című novelláskötete, négy korábban már különböző. Lapokban közreadott elbeszéléssel. Mikszáth szinte egyik napról a másikra híres író lett.
1883-ban, újra megesküdött volt feleségével, Mauks Ilonával. 1887-ben képviselő lett, s az maradt élete végéig. A kiegyezés korának félfeudális Magyarországa a maga időszerűtlen, bomló társadalmi berendezkedésével kihívta maga ellen a jobbak bírálatát.
Művei híven tükrözték vissza az úri- nemesi társadalomfokozódó erkölcsi-szellemi züllését.
Nagy kritikai realista regényei (Beszterce ostroma, Az új Zrínyiász, Különös házasság, A Noszty-fiú esete Tóth Marival, A fekete város). Megveti ezt a nemesi világot, de belülről látja: elítéli, de megérti. Ez adja egészen sajátos hangvételét és ábrázolási módját.
Mikszáth írásművészete a romantikából a realizmusba való átmenet. Ő volt a dzsentri első igen pontos bírálója. Az országgyűlési képviselők és a Monarchia bírálója. Sikerét a Tót atyafiak , és A jó palócok hozza meg. Az 1880-as évektől már nem a regény, hanem a novella lesz az uralkodó műfaj. Ez a realizmus megjelenésének és a hírlap- és folyóirat-kiadás vált elsődlegessé. Először Jókai hatása érvényesül munkásságában, de a Tót atyafiak és A jó palócok már fordulatot jelent. A városban értékvesztést lát. Nyelvezete közvetlen. A dezillozionizmus keríti hatalmába a kiegyezés után és a történetek a korhangulatot, tükrözik.
1896. július 15-én a budapesti újságírók egyesülete elnökévé választotta. 1898-ban hozzájárult az Országos Hírlap megalapításához, s annak megszűntéig főszerkesztője volt. 1899.február 8-án lemondott a budapesti újságírók egyesületének elnöki tisztéről. 1903-tól Az Újságfőmunkatársaként dolgozott. 1907-ben összegyűjtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagy jutalommal tüntette ki. 1910-ben még megünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, ezután Máramarosszigetre utazott, ahonnan már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, 1910.május 28-án meghalt.
Mikszáth írásművészetének jellemzői:
Főleg kisebb műveiről és nem regényeiről híres. Műveiből hiányzik a teljesség, a társadalom átfogó ábrázolása. Eltűnik a retorika és a pátosz, élőbeszédszerű könnyed, természetes stílus. Szubjektív előadásmód, népi mesemondó tudatvilága, anekdoták
áradó mesélőkedv a szerkezeti zártság szétzilálása. Inkább az érdekes eseményekre összpontosít, nem a mélyebb összefüggésekre. Jókaitól eltérően már nem az úr, hanem a paraszt a főszereplő. Jellemábrázolásaiban kísért a romantikus egyoldalúság, gyakran idealizálja őket. Hiányzik az elmélyültebb lélektani elemzés. Természet és ember kapcsolata. A novellákat összekapcsolják a szereplők. Foglalkoztatták a társadalmi fejlődés gondjai .
A Beszterce ostromában használ anekdotákat, ami ismert személyről szóló kerek, gyakran mulatságos történet. (Pongrácz István megjelenése vicces, mivel különc ember. A kortól elmarad és a nemesi rendszer szerint él.)
Tót atyafiak: 4 novella. Realista ábrázolás. Hőseik a civilizációtól elzárt, magányos, hegyi emberek, akiknek sokkal fontosabbak emberi kapcsolataiknál állataik és a természet. Mikszáth nem talál témát a nagyvárosban, ezért a faluról ír és a benne élő parasztokat szerepelteti. Itt anekdotákból, epizódokból, megfigyelésekből, népi mondákból áll össze a kép, ahogy környezetük ismerte meg őket. A második rész azonban mindig gyökeres ellentétben áll az elsővel - a nép fiai nem is olyanok amilyennek látszanak.
Az arany kisasszony
Fontos szerepe van a tájleírásnak, szinte állóképpé merevíti a cselekményt a leírással. Az idő megy, de nem változik semmi Selmecbányán. Csak öregednek az emberek. Csemez Krisztina megtetszik a szomszéd Mirkovszkinak, de az apja, csak a lány súlyával megegyező aranyért adja oda lányát. A fiú elmegy Amerikába, és többé nem jelenik meg. A környező világ változik míg a hegyekben élő parasztoké nem. Egy zárt világot ír le. A lényeg az életképek és az anekdoták. Az elbeszélés itt narratív. Nevetséges túlzásokat iktat a szövegbe.
Az a fekete folt
Itt az úr Olej Tamás, (brezinai bacsa, az egyedüli akit belülről láttat) akinek három ember parancsol: az Isten, a talári herceg és a tekintetes vármegye. Alakja egyes szám 3. személyű, vagyis alá van rendelve az elbeszélőnek. A falusiak szerint érzéketlen, az erdők vadállata (felesége temetésén nem sírt - pedig még most is hallja hangját a lombok susogásában). A cselekmény éppen jellemének hajlíthatatlanságának feszül; a herceg próbálja behálózni Olej lányát - mint apa ellenáll, megfenyegeti az urat. Mikor hallja a mesebeli gazdagság lehetőségét meginog, de tisztessége hamar felülkerekedik. Nem tud megszabadulni a gondolattól, hogy eladta volna lányát, mardossa a bűntudat, majd amikor a lány helyett csak az ajándéklevelet találja összetörik, és elpusztítja mindazt, ami számára a legfontosabb volt - nem tud becstelenül élni; erkölcsileg a kéjsóvár herceg fölé emelkedik. Más szereplők szerepeltetése csak jelzésszerű és alig tudunk meg róluk valamit. A természet segítségével írja le a belső lélekrajzot. A mű végén a fekete folt, ahol nem nő ki a fű ott volt az akol, és a lelkiismeret furdalást így vetíti ki. Ez egyben egy változást mutat be. A természet jelképpé válik a műveiben.
Lapaj, a híres dudás
Lapaj magának való, a természettel él, kapcsolata az emberekkel laza. Érzéketlenné válik (amikor a lány a vízbe megfullad), de a Sors megkísérti, felolvasztja a jégréteget; gyorsan változik - megtartja a nő gyerekét, amit a kunyhóban talál és elkezdi élvezni - ő is gyermekké válik - a gyerek is megszereti őt; végül feláldozza a híres dudáját, hogy felnevelje a csecsemőt.
A jó palócok: 15 elbeszélés. Mikszáth palócai sokkal beszédesebbek, mint a nagy hegyek zord lakói. Itt az egyetlen hideg ember az öreg Filcsik István, de ő nem palóc (hanem tót) és nem is paraszt. Ezekben a novellákban még gyakran bukkanhatunk romantikus túlzásokra és jellemfordulatokra. Mikszáth elfordul Jókaitól, már nem az úr, hanem a paraszt a főhős. Gyakran idealizálja őket - erkölcsi tisztaságukkal, romlatlanságukkal uraik fölé emeli őket. Tematikája ezzel erkölcsi és többre tartja a parasztot az uránál. Ezek a történetek nem falusi idillek, mindenhol ott rejlik egy-egy nyugtalanító tragédia. Mikszáth hegyi emberei és parasztjai lojálisak uraikkal szemben, nincsen bennük lázongó dac vagy forradalmi indulat, a békés megelégedést azonban mindig megzavarja valami, amiből aztán a cselekmény kerekedik. A jó palócok kedves tájaira, gyermekkori ismerősei közé vezet el. Sokkal otthonosabban mozog, beleéli magát hiedelmeikbe, átveszi paraszti szemléletüket, és nagy-nagy szeretettel beszél róluk, nem is mindig lehet tudni, hogy a szereplő vagy az író mesél. Lényegesen különböznek az előző kötet hőseitől - ők falvakban élnek, szeretik egymást, szegről-végről mindenki rokon. Nincsenek egymás előtt titkaik, rejtett érzelmeik vagy gondolataik. Ha valakinek lenne, az úgyis hamar kiderül. Ezért nem is lehetnek olyan jellegű ellentétek kötöttük mint a tót elbeszélések szereplői esetében. Ezekben a novellákban Mikszáth a sűrítés mesterének bizonyul, nincs meg az a hömpölygő mesélőkedve, az eseményeket nem részletezi, balladás sejtetéssel utal a lényeges fordulatokra. Fontos szerepe van a csodáknak, babonáknak, hiedelmeknek; a bűnös bűnhődik; a jó elnyeri jutalmát - Isten és a természet is védi; minden szép és idilli. A megjelenítés gyakran meseszerűnek tűnik. Mikszáth elbeszélőként jelenik meg a művekben és nem csak összeköti az eseményeket, hanem ő meséli el őket, narratív előadásmód. Megjelenítés módja képies.
A bágyi csoda: A csoda motívum úgy jelenik meg, hogy Vér Klára megcsalja a férjét (Gélyi Jánossal) és a folyó visszafelé folyik a sok el nem hordott szeméttől. S előtte azt, mondta férjének, akkor fordul el tőle, ha a patak visszafelé folyik.
Bede Anna tartozása: Bede Erzsi, Anna testvére, a babonákhoz híven, nővére halála után ő tölti le a börtönbüntetést, hogy nővére lelke tiszta maradjon.
A néhai bárány: Az áradáskor elveszett bárányt a gazda ellopja Baló Borcsától és ezzel a paraszt a gazda fölé emelkedik.
Használt elemek:
Tárgyi néprajz
Környezetrajz
Gazdaság, háztáj
Berendezés, használati tárgyak (néhai bárány)
Ruha- hajviselet
Az egyszerű hétköznapi élet leírása, jellegzetes munkák.
Szellemi néprajz elemei
Népszokások, jeles napok
Babonák (kút, fekete)
Közmondások, megszólítások, nevek. Az élőbeszéd imitációját kelti.
Főbb művei még:
Beszterce ostroma, A gavallérok, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Új Zrínyiász
1847-ben született a Nógrád megyei Szklabonyán. Selmecbányán töltött diákévek után, jogász lett Pesten. Esküdt lett Balassagyarmaton Mauks Mátyás szolgabíró mellett. 1873 nyarán megnősült Mauks Ilonával. Dickenset ismeri meg általa, ezzel a romantika és a realizmus keverékét. A kiegyezést követő csalódás nemcsak közéleti válsághoz vezetett. Nem sikeres író.
1878-ban újságíróként Szegedre került. Szerették, megbecsülték. Innen kezdve jobb a dolga.
Itt egy egészen másfajta paraszti világ nyílik meg el a misztikummal töltött, babonás, naiv nógrádi faluval szemben ez a paraszti élet ridegebb, keményebb. 1881-ben visszatért Pestre először egy népszerű hetilap, az Ország-Világ segédszerkesztője lett.
81 augusztusában megjelent a Tót atyafiak című novelláskötete, négy korábban már különböző. Lapokban közreadott elbeszéléssel. Mikszáth szinte egyik napról a másikra híres író lett.
1883-ban, újra megesküdött volt feleségével, Mauks Ilonával. 1887-ben képviselő lett, s az maradt élete végéig. A kiegyezés korának félfeudális Magyarországa a maga időszerűtlen, bomló társadalmi berendezkedésével kihívta maga ellen a jobbak bírálatát.
Művei híven tükrözték vissza az úri- nemesi társadalomfokozódó erkölcsi-szellemi züllését.
Nagy kritikai realista regényei (Beszterce ostroma, Az új Zrínyiász, Különös házasság, A Noszty-fiú esete Tóth Marival, A fekete város). Megveti ezt a nemesi világot, de belülről látja: elítéli, de megérti. Ez adja egészen sajátos hangvételét és ábrázolási módját.
Mikszáth írásművészete a romantikából a realizmusba való átmenet. Ő volt a dzsentri első igen pontos bírálója. Az országgyűlési képviselők és a Monarchia bírálója. Sikerét a Tót atyafiak , és A jó palócok hozza meg. Az 1880-as évektől már nem a regény, hanem a novella lesz az uralkodó műfaj. Ez a realizmus megjelenésének és a hírlap- és folyóirat-kiadás vált elsődlegessé. Először Jókai hatása érvényesül munkásságában, de a Tót atyafiak és A jó palócok már fordulatot jelent. A városban értékvesztést lát. Nyelvezete közvetlen. A dezillozionizmus keríti hatalmába a kiegyezés után és a történetek a korhangulatot, tükrözik.
1896. július 15-én a budapesti újságírók egyesülete elnökévé választotta. 1898-ban hozzájárult az Országos Hírlap megalapításához, s annak megszűntéig főszerkesztője volt. 1899.február 8-án lemondott a budapesti újságírók egyesületének elnöki tisztéről. 1903-tól Az Újságfőmunkatársaként dolgozott. 1907-ben összegyűjtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagy jutalommal tüntette ki. 1910-ben még megünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, ezután Máramarosszigetre utazott, ahonnan már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, 1910.május 28-án meghalt.
Mikszáth írásművészetének jellemzői:
Főleg kisebb műveiről és nem regényeiről híres. Műveiből hiányzik a teljesség, a társadalom átfogó ábrázolása. Eltűnik a retorika és a pátosz, élőbeszédszerű könnyed, természetes stílus. Szubjektív előadásmód, népi mesemondó tudatvilága, anekdoták
áradó mesélőkedv a szerkezeti zártság szétzilálása. Inkább az érdekes eseményekre összpontosít, nem a mélyebb összefüggésekre. Jókaitól eltérően már nem az úr, hanem a paraszt a főszereplő. Jellemábrázolásaiban kísért a romantikus egyoldalúság, gyakran idealizálja őket. Hiányzik az elmélyültebb lélektani elemzés. Természet és ember kapcsolata. A novellákat összekapcsolják a szereplők. Foglalkoztatták a társadalmi fejlődés gondjai .
A Beszterce ostromában használ anekdotákat, ami ismert személyről szóló kerek, gyakran mulatságos történet. (Pongrácz István megjelenése vicces, mivel különc ember. A kortól elmarad és a nemesi rendszer szerint él.)
Tót atyafiak: 4 novella. Realista ábrázolás. Hőseik a civilizációtól elzárt, magányos, hegyi emberek, akiknek sokkal fontosabbak emberi kapcsolataiknál állataik és a természet. Mikszáth nem talál témát a nagyvárosban, ezért a faluról ír és a benne élő parasztokat szerepelteti. Itt anekdotákból, epizódokból, megfigyelésekből, népi mondákból áll össze a kép, ahogy környezetük ismerte meg őket. A második rész azonban mindig gyökeres ellentétben áll az elsővel - a nép fiai nem is olyanok amilyennek látszanak.
Az arany kisasszony
Fontos szerepe van a tájleírásnak, szinte állóképpé merevíti a cselekményt a leírással. Az idő megy, de nem változik semmi Selmecbányán. Csak öregednek az emberek. Csemez Krisztina megtetszik a szomszéd Mirkovszkinak, de az apja, csak a lány súlyával megegyező aranyért adja oda lányát. A fiú elmegy Amerikába, és többé nem jelenik meg. A környező világ változik míg a hegyekben élő parasztoké nem. Egy zárt világot ír le. A lényeg az életképek és az anekdoták. Az elbeszélés itt narratív. Nevetséges túlzásokat iktat a szövegbe.
Az a fekete folt
Itt az úr Olej Tamás, (brezinai bacsa, az egyedüli akit belülről láttat) akinek három ember parancsol: az Isten, a talári herceg és a tekintetes vármegye. Alakja egyes szám 3. személyű, vagyis alá van rendelve az elbeszélőnek. A falusiak szerint érzéketlen, az erdők vadállata (felesége temetésén nem sírt - pedig még most is hallja hangját a lombok susogásában). A cselekmény éppen jellemének hajlíthatatlanságának feszül; a herceg próbálja behálózni Olej lányát - mint apa ellenáll, megfenyegeti az urat. Mikor hallja a mesebeli gazdagság lehetőségét meginog, de tisztessége hamar felülkerekedik. Nem tud megszabadulni a gondolattól, hogy eladta volna lányát, mardossa a bűntudat, majd amikor a lány helyett csak az ajándéklevelet találja összetörik, és elpusztítja mindazt, ami számára a legfontosabb volt - nem tud becstelenül élni; erkölcsileg a kéjsóvár herceg fölé emelkedik. Más szereplők szerepeltetése csak jelzésszerű és alig tudunk meg róluk valamit. A természet segítségével írja le a belső lélekrajzot. A mű végén a fekete folt, ahol nem nő ki a fű ott volt az akol, és a lelkiismeret furdalást így vetíti ki. Ez egyben egy változást mutat be. A természet jelképpé válik a műveiben.
Lapaj, a híres dudás
Lapaj magának való, a természettel él, kapcsolata az emberekkel laza. Érzéketlenné válik (amikor a lány a vízbe megfullad), de a Sors megkísérti, felolvasztja a jégréteget; gyorsan változik - megtartja a nő gyerekét, amit a kunyhóban talál és elkezdi élvezni - ő is gyermekké válik - a gyerek is megszereti őt; végül feláldozza a híres dudáját, hogy felnevelje a csecsemőt.
A jó palócok: 15 elbeszélés. Mikszáth palócai sokkal beszédesebbek, mint a nagy hegyek zord lakói. Itt az egyetlen hideg ember az öreg Filcsik István, de ő nem palóc (hanem tót) és nem is paraszt. Ezekben a novellákban még gyakran bukkanhatunk romantikus túlzásokra és jellemfordulatokra. Mikszáth elfordul Jókaitól, már nem az úr, hanem a paraszt a főhős. Gyakran idealizálja őket - erkölcsi tisztaságukkal, romlatlanságukkal uraik fölé emeli őket. Tematikája ezzel erkölcsi és többre tartja a parasztot az uránál. Ezek a történetek nem falusi idillek, mindenhol ott rejlik egy-egy nyugtalanító tragédia. Mikszáth hegyi emberei és parasztjai lojálisak uraikkal szemben, nincsen bennük lázongó dac vagy forradalmi indulat, a békés megelégedést azonban mindig megzavarja valami, amiből aztán a cselekmény kerekedik. A jó palócok kedves tájaira, gyermekkori ismerősei közé vezet el. Sokkal otthonosabban mozog, beleéli magát hiedelmeikbe, átveszi paraszti szemléletüket, és nagy-nagy szeretettel beszél róluk, nem is mindig lehet tudni, hogy a szereplő vagy az író mesél. Lényegesen különböznek az előző kötet hőseitől - ők falvakban élnek, szeretik egymást, szegről-végről mindenki rokon. Nincsenek egymás előtt titkaik, rejtett érzelmeik vagy gondolataik. Ha valakinek lenne, az úgyis hamar kiderül. Ezért nem is lehetnek olyan jellegű ellentétek kötöttük mint a tót elbeszélések szereplői esetében. Ezekben a novellákban Mikszáth a sűrítés mesterének bizonyul, nincs meg az a hömpölygő mesélőkedve, az eseményeket nem részletezi, balladás sejtetéssel utal a lényeges fordulatokra. Fontos szerepe van a csodáknak, babonáknak, hiedelmeknek; a bűnös bűnhődik; a jó elnyeri jutalmát - Isten és a természet is védi; minden szép és idilli. A megjelenítés gyakran meseszerűnek tűnik. Mikszáth elbeszélőként jelenik meg a művekben és nem csak összeköti az eseményeket, hanem ő meséli el őket, narratív előadásmód. Megjelenítés módja képies.
A bágyi csoda: A csoda motívum úgy jelenik meg, hogy Vér Klára megcsalja a férjét (Gélyi Jánossal) és a folyó visszafelé folyik a sok el nem hordott szeméttől. S előtte azt, mondta férjének, akkor fordul el tőle, ha a patak visszafelé folyik.
Bede Anna tartozása: Bede Erzsi, Anna testvére, a babonákhoz híven, nővére halála után ő tölti le a börtönbüntetést, hogy nővére lelke tiszta maradjon.
A néhai bárány: Az áradáskor elveszett bárányt a gazda ellopja Baló Borcsától és ezzel a paraszt a gazda fölé emelkedik.
Használt elemek:
Tárgyi néprajz
Környezetrajz
Gazdaság, háztáj
Berendezés, használati tárgyak (néhai bárány)
Ruha- hajviselet
Az egyszerű hétköznapi élet leírása, jellegzetes munkák.
Szellemi néprajz elemei
Népszokások, jeles napok
Babonák (kút, fekete)
Közmondások, megszólítások, nevek. Az élőbeszéd imitációját kelti.
Főbb művei még:
Beszterce ostroma, A gavallérok, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Új Zrínyiász
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)