Irodalom - Puskin : Anyegin

Puskin élete:

Alekszandr Puskin (1799 -1837)
Bjelinszkij, a XIX. század orosz irodalmi vezéregyénisége “az orosz élet enciklopédiájának” nevezi az Anyegint. Szava szent. A mű szerzője, Puskin már kevésbé.
Élete vérbeli romantikuséhoz híven rendkívül kalandos, fordulatokban gazdag. Főnemesi család sarja, anyai dédapja egy kis etióp fejedelemség ura volt, mint túsz került Konstantinápolyba, majd Oroszországba.Puskin nem mindennapi temperamentumot örökölt a déditől. Szülei nem sokat törődnek vele: francia nevelők közt nő fel – akárcsak regényhőse, Anyegin (“Először egy Madame nevelte, / Majd egy Monsieur kezébe jut”).
Nem is csoda hát, ha rövidesen bohém válik belőle. Bohém, akit a hölgyeken és szalonokon túl a politika is csábítgat. Természete szerint szabadgondolkodó, s mint ilyen nem túl szívesen látott vendég a cári Oroszországban. Hamarosan “ki is tessékelik” hazájából: büntetése száműzetés a dekabrista mozgalombeli részvételéért. Hat év kaukázusi és krími utazgatás után a cár visszarendeli őt Moszkvába. A felcsillanó remény azonban meglehetősen hiú. Rendőri megfigyelés alatt tartják: maga a cár cenzúrázza Puskin verseit, Szerb Antal szerint “nem sokkal több intelligenciával, mint a hivatásos cenzorok”.
Önpusztító életvitelét a kudarc-élmény, hogy nem válhatott az orosz irodalom szervezőjévé, csak fokozza. Ebbe a “háztartásba” csöppen bele felesége, Natalja Nyikolajevna Goncsarova, az alig 18 éves “ünnepelt udvari szépség” (Szerb), akiről azonban kiderül: nem a családi béke letéteményese.
Puskin méltatlan hivatalnoki munkát végez, hogy újdonsült asszonyának megszokott életszínvonalát biztosítsa. A becsvágyó asszony becsületét védi akkor is, amikor párbajba keveredik egy francia kalandorral. Halálos sebet kap, nyomában azonban felröppen a kósza hír: talán a cár keze is szennyes…

Az orosz romantika kialakulásának társadalmi háttere:

feudális viszonyok, cári önkény →elégedetlenség, lázadás a politikai-társadalmi elégedetlenség kifejezése - az erőteljes cári elnyomás miatt - az irodalomban összpontosul → az irodalmi élet fellendüléséhez vezet a XIX. század első felének kiemelkedő orosz költője, írója, drámaírója a romantika legjelesebb képviselője, és egyben az orosz realizmus elindítója is az irodalmi és a beszélt nyelv egyesítésével kialakította az orosz irodalmi nyelvet.
1823-1830 között keletkezett műfaja verses regény a verses regény nem pusztán versbe szedett történet, lényeges szerepük van benne a lírai elemeknek, az író személyes érzelmeinek, véleményének; a líra és az epika elválaszthatatlanul fonódik össze. A verses regényben írói célja a mindennapi emberek életének a bemutatása volt. Puskin a XIX. századi orosz nemesség üres, céltalan életét mutatja be Anyegin sorsán keresztül: „a XIX. századi orosz élet enciklopédiája” ez a mű az orosz nemes tipikus alakja Anyegin, a „felesleges ember”, akinek az élete értelmetlen, kiúttalan. Puskin végigvezeti hősét korának jellegzetes orosz nemesi életútján: Anyegin kezdetben a városi gazdag aranyifjak életét éli (társasági élet, bálok, színház, mulatozás, udvarlás), de megcsömörlik mindettől, majd nagybátyja halála után vidékre utazik, és lelkesen reformgazdálkodásba kezd → a vidéki nemesi életforma is unalmas számára.

Anyegin jelleme: csalódott, az élettől megcsömörlött, világfájdalommal teli ember. Magára erőlteti a byroni világfájdalmat, mélabút, a közönyt, és a sorstól rámért boldogtalanság pózában tetszeleg, ezért utasítja el élete megváltásának nagy lehetőségét, Tatjána szerelmét. Közönye és cinizmusa viszi gyilkosságba is: megöli legjobb barátját, Lenszkijt. Bolyong a világban, és miután leveti a magára erőltetett maszkot, rádöbben, mi lehetett volna az élete értelme: Tatjana szerelme, amely azonban már visszahozhatatlan, Tatjana férjnél van, és bár szereti Anyegint, nem lesz hűtlen a férjéhez. Anyegin jobb sorsra érdemes, de cselekvésre képtelen, kiábrándult és kallódó ember, nem találja a helyét az életben. Anyeginnel az egyéniség, az önkeresés igénye jelenik meg az orosz irodalomban. A főhős sorsa nem egyedüli sors a XIX. századi orosz társadalomban: a nemesség jelentős része szemben állt I. Miklós cár korának bürokrata világával, és egyéni útjait kereste, de nem talált határozott életcélt. Lenszkij, a szépség mámorában élő költő sem jut el az értelmes léthez: tragikus halála az álmodozás, a fantázialét életképtelenségét bizonyítja; az ilyen romantikus típus nem képes az életben maradásra. Tatjana a XIX. század eszményi nőalakja, tiszta lelkű, mély érzésű, ártatlan, nyíltszívű, erősen kötődik a természethez, hisz ideáljaiban, és erkölcsi nemessége a szerepet játszó. Anyegin fölé emeli a mű értéke: a romantika formanyelvén íródott, de a romantikus életstílus kritikája, ez az életvitel vezet a szereplők tragikus sorsához → boldogtalanság, céltalanság, meghasonlottság; a valósághű ábrázolásmód a realizmus megjelenését mutatja az orosz irodalomban.

Puskin - Anyegin elemzése:

Anyégin “az orosz élet enciklopédiája” Verses regény – líra és epika együtt Két főhőse a lírai fõhõs Puskin maga. A címszereplõ az epikus főhős byroni jellem, kettejük viszonya: régi barátok (vitáztak, álmodoztak); életfelfogásuk részben hasonló; szánják az illúziókban élõ rajongókat. Nem azonosak, azonban: Anyegin unatkozó, “felesleges”, nincs érzéke a költészethez. Puskin tevékeny, alkotó, akkor boldog, ha alkot Szerkezeti sajátosságok: töredékesség, elvarratlan cselekményszálak.
“In medias res”, ill. kétszeri cselekménykezdés, lírai kitérõk (pl. a pétervári bál leírásakor),késleltetés (a málnaszedõ lányok éneke, Anyegin és Tatjana találkozása elõtt) hangsúlyozott irodalmiság, ellentmondások (Ki õrzi Tatjana levelét? Mennyire “orosz” Tatjana?), befejezetlenség. Jellemző esztétikai minőség az irónia. Legnagyobb értéke az atmoszféra realizmus.
Jellegzetes romantikus részletek (pl. Tatjana álma, Tatjana levele Tatjana) introvertált, érzékeny, költõi lélek, merengő, őszinte, nyílt, tiszta, hűséges, életében csak egyszer szerelmes; gesztusa – mellyel levelében feltárja érzéseit és kezdeményez – váratlan és bátor tett; miután szembesül ábrándos emberképe hamisságával, megtanul a társadalomban élni. Lenszkij tiszta szívû, naivan ártatlan, romantikus álmodozó, emberismerete felszínes, nem képes kellõ valóságismeretet szerezni; félreismeri szerelmét, a felszínes Olgát. Puskin ironikusan szemléli Lenszkij naivitását Lenszkij szerelme, Olga: felszínes, szimpla, egyetlen célja a férjszerzés. Az orosz elmaradottság bírálata. Közvetve Anyegin sorsán keresztül. Közvetlenül a pétervári társaság rajza, a korabeli ifjúság idegenmajmolása, a közízlés felszínessége, a vidék tespedtsége, a modernnek az elutasítása. A szerző jelenléte: mint elbeszélő, s mint szereplő (Anyégin barátja, s nála van Tatjana levele is), néhány kitérő: életrajzi vonatkozás. Versforma: Anyegin-strófa: AbAb CCdd EffE gg. Operát Csajkovszkij írt belõle.