Élete:
Berzsenyi Dániel 1776-ban Hetyén született régi középbirtokosi család egyetlen gyermekeként. 13 éves koráig keveset tanult: Hetyén nem volt nyilvános iskola, apja pedig úgy vélte, előbb fizikailag erősödjön meg erőtlen és beteges fia. 1788 őszén a soproni evangélikus líceumba került. 1793-ban megszökött Sopronból és rövid időre katonának állt. 1795-ben végleg megszakította tanulmányait, apjával való viszonya is elmérgesedett. 1799-ben feleségül vette Dukai Takách Zsuzsannát és Sömjénben telepedtek le. 1804-ben Niklára költöztek, s jómódú birtokosként élte a földesurak gazdálkodó életét. A gazdálkodás mellett csak titkon írt verseket, mígnem Kis János nemesdömölki evangélikus lelkész, versíráson nem kapta barátját. Kis János Kazinczyval levelezésben állt, és elküldte neki Berzsenyi három versét. Kazinczy méltányolta Berzsenyi költeményeit. 1808-ban Berzsenyi 77 költeményt küldött Kis Jánosnak dátumozás nélkül, aki átadta őket Kazinczynak, hogy a nyomtatásban való megjelenéshez támogatást kérjen. Kazinczy a verseket elolvasva levelet írt Berzsenyinek, utána hosszan tartó levelezés indult meg közöttük.
Berzsenyi verseinek első kiadása 1813-ban jelent meg, a második pedig tíz új verssel gyarapodva 1816-ban látott napvilágot. Kölcsey nagyon kemény kritikát mondott Berzsenyi költészetére, ami nagyon mélyen megbántotta a költőt. Majdnem derékba törte karrierjét, ezután több évig nem is írt. 1836 februárjában hosszas betegeskedés után halt meg Niklán.
Pályájának korai szakaszában versei két csoportra oszlanak: szerelmes versekre és hazafias ódákra.
Életét ellentmondások jellemzik: Műveit klasszicista jegyek jellemzik, melyekben a romantika vonásai is megtalálhatók. A romantikában általános volt az elmúlás felett érzett szomorúság és borongósság. Vigasztalásért Berzsenyi Horatiushoz fordult, az óda műfaját is tőle vette. Kazinczy is az ódaköltő szerepet jelölte ki Berzsenyi számára. Ez a műfaj megfelelt a reformkori költészet társadalmi szerepének: a hazafiasság, a nemzet gondolat, a magyarság fennmaradásáért érzett aggodalom kifejezésének, másrészt a horatiusi tanító célzatnak: a lelkeket kívánta művelni, nemzetét akarta szolgálni hazafias ódáival.
Életművére és egyes költeményeire is jellemző két stílusirányzat, a klasszicizmus és a romantika jegyeinek együttes érvénye. A leggyakrabban használt rímtelen időmértékes verselés vagy a horatiusi minták nyomán kialakított strófahasználat a klasszicizmus legszembetűnőbb formai jegyei, amelyek a latin szerző tudatos követésének igényét jelzik. A Berzsenyi-szövegek érzelmi túlfűtöttsége, valamint a lírai alanyok vágyott eszményeinek és a valóságnak az ellentéte az ódáit az elégia műfaja felé billenti ki. Klasszicista vonás a versszerkezetek egy részében az egyeditől az általánosig vagy az általánostól az egyediig ívelő logikai felépítés.
Berzsenyi lírájának romantikus jellemzője az eszményi teljesség utáni vágy és az érzelmi túlfűtöttség, amellyel a személyesség előtérbe kerülése is összefügg. E költészet további vonása a metaforahasználat. Legjellegzetesebb metaforahasználataiban a névátvitel egymástól távolabb eső jelenségeket köt össze, melyek közt a költői fantázia teremti meg a kapcsolatot.
II. 1. Az óda, mint műfaj
Az óda görög szóból származik, eredeti jelentése: pengetős hangszer által kísért dal. A 18-19. századra kialakult hagyományos felfogás szerint a lírai költészet egyik nagy műfajcsoportját képviseli a himnusszal, rapszódiával együtt.
Az óda emelkedett hangú, magasztos tárgyú, rendszerint bonyolult ritmikájú és felépítésű, terjedelmesebb költemény, melyben az érzelmi hatásra való törekvés, a gondolati-intellektuális közlés szándéka és az egyetemes érvényű felismerés igénye egyszerre van jelen.
2. Berzsenyi ódái:
A: A magyarokhoz (I.)
Ez a költemény valószínűleg Berzsenyi egyik legkorábbi és leghosszabb ideig csiszolt alkotása.
Az óda klasszikus, rímtelen alkaioszi versszakokban szólal meg: első két sora úgynevezett alkaioszi tizenegyes, harmadik sora egy alkaioszi kilences, negyedik sora pedig alkaioszi tízes.
A vers szerkezeti felépítése is a klasszicizmus szabályait követi, tanító, erkölcsnemesítő, meggyőző szándékkal fordul a hallgatósághoz.
A szöveg központi szervezőelve a tragikus helyzetekben is felülemelkedni tudó, a dicső múlt erkölcsének, valamint az erkölcseiben megromlott, ezért végveszélybe kerülő jelen magyarságnak a szembeállítása. Az idő- és értékszembesítés retorikus gondolatmenete az általánostól halad az egyesig, majd az egyestől az általánosig. A vers szerkesztési elve az ellentét. 1-6. versszaknak a címzettje a „magyar”, a magyarság, a nemzet. Egyes szám második személyű dramatizált monológ.
Az indító felkiáltás után indulatos kérdések sorakoznak, melyek felháborodást tartalmaznak.
A második versszakban megjelenik Buda vára, amely jelkép, a megmaradás, a nemzeti lét és a függetlenség jelképe. A múlt kemény helytállását idézi. Ez a múlt nem idilli aranykor volt.
3. vsz.: Ezt a várat rombolja le a veszni tért erkölcs. Három szakaszon át (4-6.) ismét a múlt bizonyító tényei sorakoznak: Buda vára szembeszegült a külső hatalmak túlerejével, a nemzetet nem fojthatta meg a belső testvérháborúk sora sem. A veszélyekkel büszkén szembeszálló rendíthetetlenség szilárd alapja a régi erkölcs volt.
A török és tatár támadást is kiállta, a testvérháborúkat is átvészelte. A rendíthetetlenség alapja a régi, tiszta erkölcs.
A 7.-10. versszak: újra a jelenben. Fájdalmas önostorozás, a jelen bűneinek a felsorolása. Tölgyfa hasonlattal fejezi ki a költő a lassú halált, az észrevétlen elmúlást. Részletesen kibontott hasonlat. A romlásba döntő vétkek: gyönyörhajhászó elkorcsosodás, a hagyományok megvetése, az anyanyelv elhagyása, az idegenmajmolás.
Romlásba döntő vétkek felsorolása. Hagyományok elvetése, az anyanyelv elhagyása, idegenmajmolás.
11.-12. versszak. Újra a múlt dicső nagyságáról beszél a költő. Attila, Árpád, Hunyadi a múlt értékeinek hordozói. Visszasóvárogja a múltat. A költő összegzi fájdalmas panaszát. A hajdani erős hatalmak pusztulása figyelmeztető.
AZ ódát záró 13-14. versszak történelemfilozófiai távlatba helyezi a múltat, jelent és a lehetséges jövő eddigi értékeit. Megjelenik a nemzethalál-vízió: eltűnik a nemzet mint a régi birodalmak. A nemzet jövőjéért érzett aggodalom a beszélő izgatott, indulatoktól fűtött lelkiállapotában mutatkozik meg, ami zaklatottá teszi a gondolatmenetet. Ennek megfelelően a hangnem hol patetikus, hol ironikus, hol pedig elégikus, a nyelvi megfogalmazás túlzó ellentéteket feszít egymásnak. Ezek a poétikai vonások azt mutatják, hogy Berzsenyi líráját a klasszicista jegyek mellett kifejezetten romantikus vonások is jellemzik.
B: A magyarokhoz (II.)
1807-ben keletkezett. Történelmi háttere a napóleoni háborúk Európát megingató hatása, közvetlen kiváltó oka pedig I. Ferenc császár és király népeihez intézett kiáltványa.
Ellentétre épülő szerkesztésmódú, de sokkal kiegyensúlyozottabb, mint az előző mű, terjedelme pedig sokkal rövidebb. Az első három versszak alkotja az első szerkezeti részt, melynek uralkodó érzelme a rémület, a fenyegetettség. Az első versszakban a háborús rémület bontakozik ki. A megszólított ebben is a „magyar”. A háború okozója a mitológiai viszály istennője. A második és a harmadik versszakban felsorolt helyszínek az egész világot fenyegető véres zűrzavart mutatják be. A választott helyszínek: észak és dél, kelet és nyugat szélső pontjait jelölve az egész földkerekség képzetét keltik. A költő romantikus túlzással él. Az első rész azzal zárul, hogy az örökkévalónak hitt világ és rendje összeomlott: államhatárok, törvények, erkölcsök, szokások napról napra megváltozhatnak, semmiben sincs állandóság.
Ebből a megrendítő élményből most nem a kétségbeesés fakad, hanem a merész hit, hogy bölcsen kormányzott „lebegő hajónk” „állni tudó” lesz a habok közt, vagyis nemzetünk, hazánk nem fog elpusztulni.
A második rész a 4-6. versszakig terjed, a pesszimizmust az optimizmus váltja fel. Az optimizmus alapja: I. Ferenc és a nemzet szilárd egysége. A „nem félek” és „bátran vigyázom” egyes szám első személyű igealakok a közösséggel való azonosulást jelzik. A költő bizakodva összegezheti kikezdhetetlen erkölcsi ítéletét.
A vers végén felsorakoztatott helyszínek: Róma, Marathon, Buda a történelmi helytállásra figyelmeztetnek. Ezek a példák a hősi lélek magasabbrendűségét hirdetik a nyers erővel és tömeggel szemben.
Ódai emelkedettségű az Osztályrészem című verse is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése